Véletlenül lett színésznő - interjú Schell Judittal

– Hogyan fogadta a publikum a filmet Kecskeméten?
– Amikor a közönség kijött a film után a moziból, elégedett, mosolygos arcokat láttam. Sokan odajöttek hozzám és gratuláltak. Ezért azt hiszem joggal feltételezem, hogy tetszett nekik.

– Milyen szerepet játszik ebben a filmben?
– Egy nyomozónőt alakítok, aki éppen magánéleti válságon megy keresztül. Ági nyomozótársával, Andorral együtt él, de kapcsolatuk megromlott, hiszen kedvese a legénybúcsún intim helyzetbe került egy prostival. Ráadásul a főhősnőt egy idős pár is túszul ejti. Egyébként megjegyzem, hogy Ágit rossz passzban kapják el a nézők, mert a magábaforduló, dacos arcát mutatja.

– Ági keményebb, férfiasabb karakter. Ez sokban különbözik azoktól a szerepektől, amiket eddig alakított.  Mennyire jelentett ez nehézséget?
– Őszintén szólva a személyiségemből adódóan jobban szeretem a keményebb karaktereket eljátszani, mint a lágyabbakat. De azért ebben a filmben Ági határozottsága, erőteljessége mellett az érzékeny női lélek is megmutatkozik.

– Igényelt-e speciális felkészülést a szerep?
– Schmied Zolival voltunk a nyolcadik kerületi rendőrségen. Itt lehetőségünk nyílt arra, hogy részt vegyünk kihallgatásokon, elmenjünk járőrözni. Sőt még lőpályán is voltunk. Megtapasztalhattuk, hogy a rendőrők ugyanolyan emberek mint mi, és odaadóak a munkájukat illetően. Ők erre tették fel az életüket.

– Zolival nemcsak a filmben alkot egy párt, hanem a magánéletben is. Mit tenne, ha kedvese félrelépne?
– Lehet, hogy véget vetnék a kapcsolatnak. Igazából nincsen ilyen helyzetekre személyes stratégiám. Természetesen a reakcióm attól is függ, mennyire szeretem a páromat és hogyan tudom meg a hírt.

– Nem gondolkozott azon, hogy összeházasodik a szerelmével?
– Ha lesz kedvünk, akkor talán szervezünk egy bulit. Nálunk nem a papír számít, sokkal fontosabb, hogy boldogan éljünk együtt.  

– Gyermekként is színész szeretett volna lenni?
– Nem, torna- és tánctanár. Véletlenül kerültem erre a pályára, ugyanis drámatagozatra jártam a gimnáziumban. Negyedik osztályos koromban a Színművészeti Főiskolára is beadtam a jelentkezésemet. Elsőre felvettek és ekkor dőlt el, hogy színésznő leszek.

– Úgy tudom, nagy állatbarát. Van háziállata otthon?
– Van egy Gina nevű kutyusom. Egy áldott jó természetű állat, mert a körülményekhez mindig alkalmazkodik. Még a színházba az öltözőmbe is magammal tudom vinni Ginát, ott is jól viselkedik. Rengeteg szeretetet kapok tőle. Ezenkívül van még három halam és a fiamnak Lackónak egy madara.

– Aprópó. Hogyan látja magát, mint anyuka? 
– Engedékeny vagyok. Mindig megpróbálom a fiam helyzetébe beleélni magam. Azt viszont elvárom tőle, hogy amit megbeszélünk az úgy is legyen.

– Mivel tölti a szabad perceit?
– Ha van időm, akkor azt a fiammal töltöm. Nemrég például elmentünk Ausztriába síelni, és felejthetetlen élményeket szereztünk. 

– Milyen filmben játszana szívesen? 
– Kosztümös, történelmi alkotásban szeretnék szerepelni. Izgat, hogy egy másik korban, milyen lehetett élni.

S.I.Á. -->