„Ez a bugyi sokba került!”

„Lenni vagy nem lenni?” – idézte szemtelenül Shakespeare Hamletjének klasszikus mondatát az igazságügyi orvosszakértő szerepét játszó Dobó Enikő, mikor dr. Király Balázs, a Bajai Járásbíróság titkára megpróbálta tisztázni: miért változtatja meg szakértői véleményét, és állítja, hogy a sértett saját magát szúrta vállon, egyáltalán egy ilyen balesetet hogy kell elképzelni. „Nem vagyok egy bicskamester, én nem voltam ott” – hangzott az újabb, tárgyalóteremben szokatlanul tiszteletlen megjegyzés. Itt már vélhetően a pulpituson ülő bírójelöltnek is nehéz volt rezzenéstelen arccal jegyzetelnie, miközben vele szemben kollégái, egy osztálynyi diák és az újságírók is majd megszakadtak a nevetéstől…

De mi volt a vád?

A vádirat szerint Megvádolt Zoltán (Hegedűs Zoltán) felesége, Fruzsina (Märcz Fruzsina) megismerkedett egy interenetes társkeresőn Zsolttal (Zayzon Zsolt). Chaten és telefonon tartották a kapcsolatot, majd Fruzsina Zsolt kérésére lefotózta magát fehérneműben, és a fényképet elküldte a neten. Csakhogy a címzettek közé véletlenül felvette férjét is, Zoltán pedig nem örült a feleségétől „Zsoltinak szeretettel Fruzsi” megjegyzéssel érkező intim tartalmú üzenetnek… Azonban nem szólt, és neje sem vette észre a bakit. Mikor a férj hazament dániai üzleti útjáról, számonkérte Fruzsinát, aki azt mondta, „hangulatjavítóként” küldte a bugyis képet, Zoltán azonban ezt nem hitte el. Először megrázta feleségét, majd kiment a konyhába, ott magához vett egy kést és visszatért a nappaliba. Fruzsi közben telefonált barátnőjének, Juditnak (Danyi Judit), a késsel érkező Zoltánt meglátva ugyan kiesett kezéből a mobil, de a vonal nem szakadt meg. „Ez a bugyi sokba került!” – kiáltott a vádlott, és felesége felé szúrt, aki azonban felemelte kezét védekezésképpen, így csak a felkarját érte a kés. Zoltán ezután elmenekült, a Kóválygó utcán fogták el, felesége pedig hívta a mentőket. A férj ellen életveszélyt okozó testi sértés miatt emelt vádat az ügyészség. Az igazságügyi orvosszakértő szerepében Dobó Enikőt láthatta a hallgatóság.

Nagy hagyománya van Kecskeméten a perszimulációs vetélkedőknek, de tavaly szakítottak a száraznak tűnő írásbeli felmérésekkel és felkérték a Katona József Színházat a közreműködésre. Konkrétan arra, hogy egy fiktív bűnügy „aktái” – vádirat és vallomások – alapján játsszák el a tárgyalást, amelyet bírói pályára készülő titkárok és fogalmazók vezetnek le. A kezdeményezés nagy sikert aratott, a színművészek hatalmas profizmussal és hihetetlenül kreatívan annyi forgatókönyvet találtak ki, ahányszor „színre” kellett lépniük.

Hogy mire jó mindez? Bár az egyes „tárgyalások” akár még önálló színházi darabként is megállnák helyüket, annyira szórakoztatóak, a végső cél nyilván nem ez. Sokkal inkább a titkárok, fogalmazók számára egyfajta próba, mennyire tudnak határozottan, pörgősen tárgyalást vezetni (hiszen adott időkeret, 45 perc áll rendelkezésükre), úgy kérdezni, hogy minden körülményre fény derüljön, a vallomásokat összevetni, és nem utolsósorban képesek-e rendet tartani, megfegyelmezni a per szereplőit. Mindezt pedig úgy, hogy a törvényszék dísztermében kollégáik (köztük dr. Bicskei Ferenc elnök), egy osztálynyi diák (a Katona József Gimnáziumból a 10.c) és jópár újságíró, fotós és operatőr figyeli őket.

Ráadásul a színészek sem könnyítették meg Király Balázs, dr. Kovács Bianka (a Kiskunhalasi Járásbíróság fogalmazója) és dr. Leiné dr. Schön Melinda (a Kalocsai Járásbíróság titkára) dolgát. Az még hagyján, hogy a vádlottat alakító Hegedűs Zoltán folyamatosan belebeszélt a többiek vallomásába, vagy hogy a barátnő, azaz Danyi Judit egyszer hisztérikus sírásban tört ki, máskor táskájával akarta megcsapkodni a feleség Märcz Fruzsinát, és általában véve is rengeteg volt az érzelemdús megnyilvánulás. A versenyző bírójelöltek természetesen ilyenkor rendre utasították a renitenseket, bírságot szabtak ki. De a titkárok nem feledkezhettek bele a színészek játékába, hiszen nagyon kellett arra is koncentrálniuk, mi hangzik el. A színészek időnként szószátyárkodtak, és egymást érték a váratlan, egészen elképesztő fordulatok: a vallomások megváltoztak, a vádlott megsajnálta a sértettet, kiderült, hogy a három nő és Zsolt mind összeesküdött Zoltán ellen…

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Galériánkért kattintson a képre! Fotók: Bús Csaba
[/caption]

– Megkaptuk a vádiratot, de egyébként mindent rögtönöztünk. Mivel három bírójelölt volt, így három különböző sztori vázlatát kellett kitalálnunk, ami teljesen más, mint az eredeti történet. Mindnyájan nagyon élveztük a játékot – mondta el Hegedűs Zoltán, aki „visszaesőként” vett részt a perszimulációban, miután tavaly ügyész volt.

– Ha lehet ilyet mondani, nagyon jól éreztem magam a tárgyaláson. Persze rendkívül izgultam, mi lesz.  Hegedűs Zoltán kicsit talán renitensebb volt, mint a való élet vádlottjai, rengeteg mindent kitalált, hogy megtévesszen. Tapasztalataim szerint egy igazi büntetőperen a vádlott meg szokott illetődni, hiszen azért annak van visszatartó ereje, hogy a bíróság előtt áll. Még nem vezettem olyan tárgyalást, ahol ennyi ennyi zavaró körülmény összejött volna – összegzett megkönnyebbülten az ítélethirdetés után dr. Leiné dr. Schön Melinda. Neki sikerült mindenkit meghallgatnia, határozatot hirdetnie és indokolnia is. Mint kijelentette: a versenyen az is kihívás volt, hogy a rengeteg meglepő jelenet ellenére ne látszódjon az arcán, mit gondol, véleményt pedig pláne nem mondhat egy bíró.

– De ezt a szakmát választottuk, így erre is fel kell készülnünk, miként az is hozzátartozik hivatásunkhoz, hogy hallgatóság előtt kell beszélnünk és döntenünk egy vádlott bűnösségéről – tette hozzá a titkár hölgy.
A perszimulációt végül dr. Király Balázs nyerte meg.