Rejtélyes-ügy: megszólal a férfi, akit fagyasztóba zártak

A bűncselekmény elkövetése óta, májustól ki sem mert még menni a melléképületbe – állítja a kiskunhalasi Zsákos-Szőke Benő, akit a lakója zárt ott be az akkor beüzemelt fagyasztóládába.

Felháborodottan olvasta a 68 éves férfi a börtönben készült interjút, amelyben a fagyasztós gyilkossági kísérlet vádlottja, az előzetes letartóztatásban lévő, 22 esztendős Mondok Róbert próbálta megmagyarázni a tettét. Róbert a cellájában adott interjút azzal kezdte, hogy „meleg”. Állítása szerint az élettársa volt az idős férfinek, aki feleségemnek, drágámnak, csillagomnak, cicuskámnak szólította, és nagyon féltékeny volt rá. Róbert a cikkben végül azt is kijelentette, hogy Zsákos-Szőke Benő kérte meg arra, tegye őt be a fagyasztóládába.

– Ebből semmi sem igaz – mérgelődött Zsákos-Szőke Benő, aki most magányosan, betegen él Kiskunhalas határában, a volt szovjet laktanya közelében álló házában. Azzal kezdi a beszélgetést: nem homoszexuális, sosem bántotta Róbertet és nem kérte, hogy tegye a fagyasztóba. Valamint az sem felel meg a valóságnak, hogy ő a bűncselekményt megelőzően többször is telefonon hazahívta volna a társaságban szórakozó Róbertet.

– Úgy tekintettem rá, mint a fiamra – magyarázta rendkívül mérgesen. – Évekkel ezelőtt egy homoszexuális ismerősöm hozta őt ide, azt követően, hogy a négy meleg román férfit, akik addig nálam laktak, bűncselekmény miatt elvitték a rendőrök. Évekre bezárták őket, én meg itt maradtam akkor egyedül.

Adja magát a kérdés: miért fogadta be a meleg románokat a házába? Az idős férfi rögtön magyarázatot ad: – Kimeszeltek, kifestettek.
Zsákos-Szőke Benő, aki állítása szerint 22 évig volt tolmács a kiskunhalasi orosz laktanyában, úgy véli, már önmagában ez a tény is igazolja, hogy semmi köze a homoszexuálisokhoz. Mondván: az oroszok fel sem vették volna őt, ha kiderül, hogy meleg. [caption id="" align="aligncenter" width="334"] Ebbe a fagyasztóba tette bele Mondok Róbert eszméletlen házigazdáját, Benőt
[/caption]

A fiatal fiút 2004. körül vette magához, majd kisebb-nagyobb megszakításokkal májusig nála lakott. Az idős ember nyugdíjából éltek. Most mérgében döntött úgy a nyugdíjas, hogy Róberthez hasonlóan ő is vállalja a nevét és az arcát, és visszaválaszol a börtönben, a bírósági tárgyalására váró fiúnak, akit nem látott azóta, hogy májusban az emberölési kísérlet miatt becsukták.

Amikor Róbert kerül szóba, az idős ember elérzékenyül, szipog, könnycseppek jelennek meg a szemében. Azt állítja, hogy többször is lopott tőle ruhákat a lakója, hirtelen mégis megismétli: – Szerettem, mint a fiamat!

Mindezek végén csak hosszas rábeszélés után mutatja meg a melléképületben az ominózus fagyasztóládát. Állítja, hogy azóta nem is ment a közelébe, mert retteg, nyomasztaná a kikapcsolt mélyhűtő látványa. Amikor ott állunk végre a doboznál, hirtelen megint kitör belőle a méreg Róbert iránt: „Beengedtem a házamba, és ő még mártírt csinál magából az újságban.”