Halálos fejes: felmentették a fürdő üzemeltetőjét

Mint ismert, 2008. március 29-én halálos baleset történt a fürdőben, egy vendég az üres medencébe ugrott. Az ítélet nem jogerős, az ügyész hatályon kívül helyezésért fellebbezett, D. László tudomásul vette a döntést.
 
A tragikus baleset estéjén egy baráti társaság érkezett a ballószögi termálfürdőbe. A belső, fedett medencében időztek, majd egy 45 éves dömsödi férfi kiment, és a sötétben nekifutásból beleugrott az üres kültéri medence 2,5 méter mély részébe. H. Péter olyan súlyos agysérüléseket szenvedett, hogy másnap a kórházban meghalt.

Az elvégzett vizsgálatok szerint a baleset idején közepesen ittas volt, vérében 1,74-1,8 ezrelék között lehetett az alkoholkoncentráció. A fürdőt működtető alapítvány alapítója – az üzemelésért ténylegesen felelős vezető – ellen büntetőeljárás indult, az ügyészség halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségével vádolta meg.

Álláspontjuk szerint ugyanis D. László – aki egyébként a baleset idején nem volt a helyszínen – több mulasztást is elkövetett. A fürdő a téli üzem szerint csak a fedett medencével és gyógyszolgáltatással tartott nyitva a baleset idején, ám a valóságban a vendégek rendszeresen használták a kültéri szaunát is, amelyet csak a szabadban lehetett megközelíteni. A szaunázás után bevett szokás szerint megmártóztak a tizenöt méterre lévő kinti medencében is. Minderről tudott a vádlott.

A per során kijelentette: a szabadban való téli fürdést valóban megengedték, az ugrálást viszont határozottan tiltották. Hozzátette: ezt a pénztárnál, az öltözőknél, az úszómester kabinjánál és a medence szélénél is kiírták. Emlékei szerint szólt a pénztárosnak, hogy tájékoztassák a víz leengedéséről a vendégeket (tanúk viszont tagadták, hogy őket figyelmeztette volna a pénztáros). Más táblán azt tüntették fel: a kinti rész zárva van, a medencét mindenki saját felelősségére használhatja. 

A baleset előtt pár nappal tisztítás és karbantartás céljából leengedték a vizet a medencéből. Az ügyészség szerint az üzemeltető nem gondoskodott megfelelően az erre való figyelmeztetésről, sehol nem helyeztek ki ilyen értelmű feliratot. Ráadásul a medence környéke rosszul volt megvilágítva (a benti fény szűrődött csak ki). Egy tanú szerint tapogatózva mentek ki a szaunához.

D. László a per során tagadta felelősségét. Vallomása során azt mondta: mindenkinek szuverén döntése az ugrálás, és nem vállalhatnak azért sem felelősséget, ha valaki felhevült testtel ugrik a hideg vízbe. Szerinte a sértett szántszándékkal szegett szabályt, pedig ők mindent megtettünk, hogy ne következzen be baleset. A vádlott az első tárgyaláson részvétét fejezte ki a sértett jelenlévő feleségének.

A perben kirendelt két igazságügyi munkavédelmi szakértő egyetértett: a medence gyakorlatilag egy karbantartás után hátrahagyott munkagödörnek, munkaterületnek tekinthető. Ebben az esetben pedig a munkavédelmi törvény szerint meg kell akadályozni, hogy hatókörébe illetéktelen személyek odajussanak, azaz biztosítani kellett volna az üzemeltetőnek a leesés/beesés elleni védelmet. Kijelentették: legalább szalagkorláttal körbe kellett volna keríteni a medencét. A szakértők szerint a pénztáros esetleges szóbeli jelzése sem mondható elégséges figyelmeztetésnek. Abban viszont nem értettek egyet, hogy az üres medence mellé kellett volna-e úszómester. Egyikük elmondta: a kinti szauna nem volt engedélyezve.

Dr. Benczúr Csaba ügyész kijelentette: többszörös mulasztás történt a vádlott részéről. Például nem ellenőrizte a szabályok betartását, betartatását, tudott a medencébe való ugrálásról, a rossz külső megvilágításról, de nem gondoskodott a felügyeletről. Az ügyész szerint kifejezetten tiltó rendelkezésre lett volna szükség a táblákon, nem udvarias, kétértelmű szövegre.

– Ha nincsenek ezek a foglalkozási szabályszegések, a sértett még ma is élne – mondta, hozzátéve: enyhítő körülmény a sértetti közrehatás. Az ügyész felfüggesztett fogházbüntetést indítványozott D. Lászlónak.
A sértett képviselője elmondta: mindenki tévedhet, de D. Péter életével fizetett tévedéséért.

– Őszinte bocsánatkérés egyszer sem hangzott el a vádlott részéről – mondta, olyan ítéletet kérve a bíróságtól, melynek visszatartó ereje van.
A vádlott ügyvédje felhívta a figyelmet a sértett ittasságára illetve arra: D. László kérte a pénztárost, hogy tájékoztassa a vendégeket a medence üres állapotáról. Szerinte arra sem volt adat, hogy a vádlott tudott volna a medencébe való ugrálásról.

– Az ügyészi érvelést megfordítva: a halálos baleset nem következik be, ha a sértett betartja a házirendet – mondta a védő, és bűncselekmény hiányára hivatkozva védence felmentését kérte.

Dr. Piegel Zsolt bíró végül így is döntött. Az indoklás során elhangzott: a vádlott tájékoztatási kötelezettségének teljeskörűen nem tett ugyan eleget, gondatlanság terheli, de a sértett halálának nem lehetett oka ez a szabályszegés. Sokkal inkább a sértett felelőtlen és meggondolatlan, minden körültekintés nélküli cselekménye miatt következett be a halál.