Hol van Gaskó, hol a gyász?

Amikor bő egy hónappal ezelőtt a Magyar Államvasutak Zrt. által tervezett radikális menetrend-átalakítási – értsd: „vonatlikvidálási” – elképzeléseket taglaltam, nemcsak olyan hozzászóló akadt, aki minden lacafacázás nélkül kétségbe vonta, hogy „A hazudozás magasiskolája” című bejegyzésemben hiteles információkra, tényleg létező kormányzati szándékokra alapoztam, de olyan is, aki azt kérdezte, vajon hajlandó leszek-e majd elnézést kérni, ha kiderül, az Orbán-kabinet nagy vasúti „forradalmát” elemző cikkemben valótlanságokat állítottam. Nos, ne értsenek félre, mindezt egyáltalán nem amiatt hoztam szóba, hogy a babérokat learassam, hanem mert az elmúlt vasárnap életbe lépett új MÁV-menetrend – amelyből nem kevesebb, mint 410 (!) vonatot töröltek – jószerivel pontról pontra visszaigazolta azokat a kijelentéseket és félelmeket, amelyeknek március közepén hangot adtam. Hogy aztán a mostanáig közlekedő személyszállító vonatok közül minden hetediket megszüntető átalakítás hány embert is érint hátrányosan szerte az országban, meg nem mondhatom (arra sem mernék megesküdni, hogy az óriási kapkodásban egyáltalán készültek hatástanulmányok), ám hogy a szokványosnak aligha minősíthető „mészárlás” alaposan kiakaszotta az ellenzéket, azt látom és tapasztalom. A Magyar Szocialista Párt például az újkori demokráciák legnagyobb vasúti leépítésének nevezte a kormányzat által végrehajtott intézkedést, míg Demokratikus Koalíció közleménye úgy fogalmaz, „ez a lépés jelentősen rontja az érintett területek lakosságának életminőségét, a munkába járás megnehezítésével pedig veszélyezteti a foglalkoztatás amúgy is alacsony szintjét”. És bár nem lett volna baj, ha a Fidesz érdemben próbál meg reagálni a kritikákra, a párttól ezúttal is csak álságos visszafelé mutogatásra, no, meg persze, igénytelen hazugságokra futotta.   

Nagyon sokat elárul Orbán és társainak képmutató magatartásáról, hogy az a Fidesz, amely 2009. decemberében, amikor is a szocialista kormány egyidejűleg húszegynéhány vonalon állította le a vasúti személyszállítást, nem átallott a bezárt szakaszok pályaudvarain virágokkal, koszorúkkal és gyászszalagokkal idétlenkedni – ezt tette akkoriban Völner Pál, a nemzeti fejlesztési tárca infrastukturális területért felelős államtitkára is, aki az új MÁV-menetrend egyik legfőbb felelőse –, ezúttal csak egy nevetséges és  szánalmas közleményt adott ki. Ebben egyébiránt a párt azt taglalja, hogy míg a szocialista kabinetek vonalbezárási intézkedéseit a vasútrombolás szándéka motiválta (vagy ha nem is, az „eredmény” gyászos lett), addig a nemzeti ügyek kormányának hasonló akciója csupán a tömegközlekedés ésszerűsítését, a szükségtelen párhuzamosságok mielőbbi felszámolását szolgálja. Amely eszmefuttatás kabarétréfaként ugyan elmegy, komolyan vehető és komolyan veendő magyarázatnak viszont elképesztően gyatra. Legalább annyira, mint az MSZP-hatalom nyolc esztendeje alatt szintúgy a „Rendíthetetlen Vasútvédő” szerepében tetszelgő Gaskó Istvánnak az a hihetetlenül lapos és közhelyes nyilatkozta, miszerint a minden bizonnyal  komoly (a hírek szerint úgy 1000-1200 vasutast érintő) létszámleépítéssel is járó megszorítások nyomán az általa irányított VDSZSZ-nek a dolgozói érdekek törvényes eszközökkel való védelme az elsőrendű feladata. Na, egyszóval a korábbi „siratóasszonyoknak” eszük ágában sincs könnyeket hullatni a magyar vasútért. Pedig, ha 2009-ben volt okuk gyászolni, akkor most különösen lenne miért.