Bencsik és a suttyó tempó

„Csak azokat a nézőket sajnálom, akik szerették a Demokrata kört. Tőlük ezúton kérek bocsánatot, és kérem, fogadják el, hogy óvatoskodva nem tudok sem újságot írni, sem pedig műsort vezetni. Ha ilyen volnék, úgy a Békemenetet Magyarországért sem született volna meg” – többek között ezekkal a mondatokkal búcsúzott az Echo Televízió nézőitől a Facebookon Bencsik „Vezénylő Tábornok” András, a Magyar Demokrata főszerkesztője azután, hogy Miki Tímea, az Echo vezérigazgatója nem engedte adásba a Demokrata kör című műsor következő darabját, minthogy az Miki, illetve a csatorna tulajdonosa, Széles Gábor álláspontja szerint sért(h)ette volna az ismert nagyvállalkozó, Demján Sándor személyiségi jogait. A szakítást eredményező történet egyébként rém egyszerű... A délutánonként felvett, ám esténként kvázi „élőben” sugárzott Demokrata kör utolsó adása során szóba került Demján Tarlós István budapesti főpolgármesterhez írt levele, amiben a válllakozó azt mondja, ha valóban sor kerülne az alapvetően az ő pénzéből elkészett Nagy Imre-szobor áthelyezésére, úgy visszavonja az adományát. Nos, ezt az ultimátumot nevezte Bencsik a műsorban „suttyó tempónak”, egyebek között azon véleményének is hangot adva, miszerint „önmagában is kétes dolog azzal kérkedni, valaki mennyi pénzt adott (74 százalékot) egy szoborra, mert úriember diszkréten adományoz. De azzal fenyegetőzni azért, mert a Kossuth tér átépítésének tervében az ott és a közelben lévő szobrok áthelyezésének a terve szerepel, hogy visszavonja az adományt, magyarán fogja s hazaviszi a szobrot, ez olyan kisstílű, tahó tempó, amit nehezen tudok kommentálni”.

És noha Bencsik a Facebook-bejegyzésében nemcsak azt írja, „a cenzúra semmilyen formáját nem tudja elfogadni” (ami nagyon derék dolog, csak akkor miért ajánlotta fel, hogy vágják ki a Demjánra vonatkozó részt), de azt is állítja, egyáltalán nem tett forrófejű kijelentéseket, az Echo vezetői nem voltak hajlandóak megenyhülni, és közleményükben bejelentették: „Bencsik András döntését, miszerint műsorát a televíziónkon nem kívánja a továbbiakban fenntartani, az Echo Televízió nevében tudomásul vettük, erről őt írásban tájékoztattuk.” Nos, minthogy magam is a Demokrata kör  rajongói közé tartoztam, így Bencsik bocsánatkérését elfogadom, de nem tagadom: szomorú vagyok. Mert bár biztosra veszem, hogy a Bencsik-féle műsor helyett indítandó „Hírbehozzuk” című kerekasztal-beszélgetésbe is módfelett szórakoztató figurákat sikerül összeválogatni – erre garancia a házigazdaként funkcionáló Magyar Hírlapos Pindroch Tamás –, azt kötve hiszem, hogy a Kádár-érát és az Orbán-rendszert ugyanazzal a nyáladzó és undorító lihegéssel kiszolgáló Bencsik Andrásnál és Kerényi Imrénél, a modellből amatőr „politológussá” avanzsált Szőnyi Kingánál, pláne meg az ízléses nevű „Gecizők” együttes alapítójánál, az úgymond magyarellenes írók, költők műveinek a könyvtárakból való kilopását és megsemmisítését szorgalmazó Pozsonyi Ádámnál („Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok!”) nevetségesebb és szánalmasabb alakokat sikerül majd találni. Azaz – hogy stílszerű legyek – olyanokat, akik csak megközelítően is képesek lennének a Bencsikéktől látott tahó és suttyó tempót diktálni.