Epizodisták főszerepben?

Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, nekem mindenesetre már eléggé tele van a hócipőm azzal, hogy az immáron az ország határain is túlnövő gyöngyöspatai történések kapcsán valamennyi szereplő anélkül mondja a magáét, hogy konszenzusra, pláne pedig bármiféle megoldásra akár csak a leghalványabb esély is mutatkozna. A kormány – nyilvánvalóan politikai (hátsó) szándékoktól vezéreltetve – egy vizsgálóbizottsággal deríttetné ki, ki is keltett pánikot és rontotta Magyarország hírnevét a helybéli cigányok húsvéti evakuálása/üdültetése (nem kívánt rész törlendő) nyomán, míg az egyébként igen megosztott ellenzék a felelősséget igyekszik a kormányra hárítani: a Jobbik főként a vidéki emberek kiszolgáltatottságáról, az egyre elviseltetetlenebb „cigánybűnözésről”, sőt, „cigányterrorról” beszél, míg az LMP és az MSZP azt rója föl a Fidesznek, hogy a szélsőségesekhez kötődő szabadcsapatok egészen az utóbbi napokig háborítatlanul grasszálhattak a falvakban, és persze, játszhattak polgárőrösdit és csendőrösdit, hiszen az Orbán–Pintér-tandem nemhogy a két hét alatti rendteremtéssel és azzal a bizonyos két pofonnal maradt idáig adós, de arra is képtelennek bizonyult, hogy megvédje a polgárait. Ez hát a sztori – ha úgy tetszik – nagypolitikai vetülete. Vannak azonban ennek az enyhén szólva is nagyon visszataszító ügynek olyan, az imént említettekhez képest kisebb jelentőségűnek látszó (másként fogalmazva: pitinek tűnő) momentumai és alakjai amelyekről és akikről viszonylag kevesebb szó esett és esik, bár nekem egy ideje egyre inkább az a meggyőződésem, hogy a történet alakulásában meglehetősen komoly szerepet játszanak.

Ott van például Juhász Oszkár, a Jobbik helybéli elnöke, aki nem csupán a vetélytársa volt az önkormányzat ellenőrzése alól kiszabaduló események miatt, ám az egészségi állapotára hivatkozva lemondott polgármesternek, Tábi Lászlónak, de akinek elévülhetetlen „érdemei” vannak abban, hogy a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület március legelejétől úgymond „járőrözni” kezdett a faluban a tragikus közbiztonságra hivatkozva. Hogy mindez csak amolyan mondvacsinált indok volt-e, az igazi cél pedig Tábi helyzetének a megrendítése, netán új választás kiírásának az elérése lett volna, azt nem könnyű bizonyítani – ámbár magam elég elgondolkodtatónak tartom azt a rendőrségi közlést, miszerint Gyöngyöspata korántsem tartozik a bűnügyi szempontból súlyosan fertőzött települések közé –, az azonban tény, hogy a polgármester önkéntes távozása miatt megnyílt a tér a jobbikosok előtt, hogy Tiszavasvári után egy újabb helyet meghódítsanak. Vagyis hát, csak megnyílt volna, ha időközben Juhász Oszkárnak nem akad egy új riválisa  annak az Eszes Tamásnak a személyében, aki a rendkívül hangzatos nevű Véderő országos parancsnoka (?), és aki az általa gründolt gyöngyöspatai kiképzőtábor rendőrségi feloszlatását követően kapott kedvet ahhoz, hogy maga is harcba szálljon a polgármesteri tisztségért. Hogy aztán az utóbbi hetekben tapasztalt felhajtásától nyilvánvalóan megviselt helybélieknek az egész lavinát elindító Jobbik-elnökhöz vagy a majd két tucatszor, egyebek mellett garázdaságért, adócsalásért, hitelsértésért elítélt Véderő-főnökhöz lesz-e inkább gusztusuk, nem tudom – én azon sem lepődnék meg igazán, ha ennek is, annak is ajtót mutatnának –, de hogy ezek az epizodistákból főszereplővé váló (vagy válni akaró) emberek felelőssé tehetők a mostani állapotokért és az elszabadult indulatokért, abban teljesen biztos vagyok. Na, egyszóval, ahogy látják, Gyöngyöspatán mostanában ilyesféle figurák írják a történelmet. Meg is látszik.