Alkotmány örök időkre?

Ronald Dworkin, a neves amerikai jogfilozófus, alkotmányjogász a Magyar Narancsnak adott közelmúltbeli interjújában azon kérdésre, hogy tudniillik tehetnek-e bármit is hazánk eljövendő kormányai a Fidesz által elfogadott alaptörvény megváltoztatásáért, ha a választásokon nem sikerül nekik is kétharmados országgyűlési többséget szerezniük, a következőket felelte: „Az alkotmány terén semmit. Ha ilyen az alkotmányos rendszer, úgy csak a kétharmados többséggel elfogadott változások megengedhetők. Minden más kívül áll a jogon. Ha mást tennének, az forradalom lenne”. Nos, mint azt bizonyára sejtik, nem véletlenül idéztem Dworkin gondolatait, ugyanis mostanában mind többen és többen vetik fel kis hazánkban, hogy a Fidesz a „húsvéti alkotmánnyal” nemcsak örök időkre szóló alaptörvényt alkotott (lévén ebben az országban – amiként azt Orbán Viktor néhány napja meg is jegyezte – még egyszer senkinek nem lesz kétharmada), de a majdani kormányok mozgásterét is végletesen leszűkítette. És hát, valóban, amint azt az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért elemzése megállapította, az új alkotmány teljesen mértékben ellehetetleníti a demokratikus politikai versenyt, illetve a politikai váltógazdálkodást. És itt nem kizárólag arra kell utalnunk, hogy a központi költségvetés kikerült a T. Ház kizárólagos fennhatósága alól, az országgyűlés pedig minden további nélkül feloszlathatóvá vált, de arra is, hogy az alaptörvény megfosztja az egyszerű többségű kormányokat azon  lehetőségtől, hogy a saját programjaikat megvalósítsák, már amennyiben olyan ügyeket utal a csakis kétharmaddal elfogadható jogszabályok közé, mint az adótörvények avagy a nyugdíjrendszer. Magyarán: bárki is szerzi meg a hatalmat 2014-ben, 2018-ban, stb., stb., ha nem lesz kétharmada, kénytelen lesz fenntartani Orbánék adó- és nyugdíjrendszerét.

Mindez már önmagában is nonszensz, és akkor arról még nem is szóltunk, hogy egy új kormány nagy valószínűséggel képtelen lenne együttműködni az elvben független, a gyakorlatban azonban a Fidesz embereivel feltöltött szervezetekkel, egyebek mellett azzal a Költségvetési Tanáccsal, amely a vétójoga segítségével villámgyorsan megbuktathatna bármilyen kabinetet, ha azt a Fidesz érdekei úgy kívánnák. No, most, bár a fentiek alapján úgy tűnhet, a jelenlegi kormánypárt által gondosan elhelyezett „aknákkal” az ég világon semmit sem lehet tenni, magam teljesen biztos vagyok abban, hogy amikorra kell, megszületik majd a megoldás is. Hogy aztán abszolút jogszerű lesz-e, arra persze, nem mernék mérget venni (noha az ellenzék jogtudorai bizonyára már nagyban törik a fejüket), ám azt tudom, hogy a lehetséges eljárásokat illetően éppen Orbánék jártak elől jó, pontosabban rossz példával, amikor is egy nem létező (fülke)forradalomra hivatkozva olyasmiket csináltak, amiket egy magára valamit is adó kormány a büdös életben nem mert volna. Vagy gondolt bárki is arra, hogy minden további nélkül le lehet nyúlni (más megfogalmazásban: el lehet lopni) hárommillió állampolgár nyugdíjmegtakarításait, illetve hogy meg lehet csúfolni a jogot visszamenőleges hatályú törvények megalkotásával? És akkor a Balsaiék által tető alá hozott „semmisségi törvényről” még nem is beszéltünk, noha annak láttán a legharcedzettebb jobboldali jogászok hátán is felállt a szőr. Na, szóval magam egyáltalán nem tartok attól, hogy a leendő kormányok ki lesznek szolgáltatva Orbánék kénye-kedvének, s azt sem hiszem, hogy a Nagy Áprilisi Fülkeforradalom győztes pártja által maradandónak szánt alaptörvény igazán hosszú életű lehet. No, dehát ahol nemcsak élnek, de vissza is élnek a joggal, ott másra számítani nemigen lehet.