Hírek

2011.03.18. 05:37

Dramaturgia? Lószart, mama!

Bár a Navracsics-féle tárca közleménye szerint Petőfi versét dramaturgiai okok miatt kellett „kiherélni”, magam úgy vélem, a Nemzeti Múzeumnál látott és hallott előadásnak az ég világon semmi köze sincs művészethez és esztétikához, annál több viszont szervilizmushoz és beszarisághoz.

Stanga István

Nem hiszem, hogy bárkinek is különösebb újdonságot mondok azzal, hogy a Nemzeti Múzeumnál megrendezett központi állami ünnepségen – melyen Orbán Viktor miniszterelnök is felszólalt – jócskán megcsonkítva adták elő Petőfi Sándor „15-dik március, 1848” című versét, amit a költő közvetlenül a forradalmi események másnapján, vagyis március 16-án vetett papírra, ezzel üdvözölve a pesti fiatalok által kivívott szabadságot. Hogy az ünnepi műsor rendezői és szervezői vajon számítottak-e arra, hogy lesznek, akik felfigyelnek a Petőfi-költemény „kiherélésére”, nem tudhatjuk, az azonban bizonyos, hogy a meglehetősen röhejes, ám tanulságos rendkívül történet nyilvánosságra kerülése után a közigazgatási és igazságügyi minisztérium illetékesei egy közleményben igyekeztek megmagyarázni a bizonyítványt, egyebek mellett arról elmélkedve, hogy mint a művészi koncepció alapján rendezett műsorok általában, úgy a márcus 15-i megemlékezés is prózai, vers-, illetve dalrészletek – vagyis nem a teljes művek – előadásából állt, ezáltal felelve meg az ilyenkor felmerülő szempontoknak, amelyek között művészi-esztétikai, dramaturgia és időbeli egyaránt akadt. A jelek szerint azonban a Navracsics Tibor vezette tárcánál nem vették nagyon jó néven az „okvetetlenkedést”, ugyanis a közleményt egy igencsak sértett hangú kioktatás zárta, ami arról szólt, hogy mivel „az idén több tízezer ember a kordonokkal, gyűlöletkeltéssel teli, megosztott ünnepek után végre valódi, közös nemzeti ünnepként ünnepelhette március 15-ét”, így „értetlenül és megdöbbenve állunk minden olyan próbálkozás előtt, ami ezt az ünnepet utólag el kívánja venni az emberektől”. 

Nos, kérem tisztelettel, az idézett közlemény akár iskolapéldája is lehetne a kormánypárt kommunikációjának, olyan agresszív és hazug. Agresszív, ugyanis a „legjobb védekezés a támadás” elvét követi – jóllehet elég nagy hülyének kell lenni ahhoz, hogy elhiggyük, valakik utólag el akarják venni a zemberek ünnepét –, és persze, hazug, hiszen sokunk számára teljesen nyilvánvaló, hogy a vers megkurtításának az ég világon semmi köze sincs művészethez, dramaturgiához (vagy ahogy Gyurcsány mondaná: lószart, mama), annál több azonban a szolgalelkűséghez és a beszarisághoz. Mert bár jómagam hajlamos vagyok mindent elhinni, azt elég nehezen adná be nekem bárki is, hogy Petőfi művéből teljesen véletlenül maradtak ki pont a sajtó szabadságáról és az országgyűlésről szóló sorok. Rendben van, én is tudom, hogy a mai helyzetben, a médiatörvény kiváltotta botrány kellős közepén elég vicces lett volna olyasmit hallani, hogy „Míg az országgyülés ott fenn,/Mint szokása régóta,/Csak beszélt nagy sikeretlen”, azután hogy
Szabad sajtó!... már ezentul/Nem féltelek, nemzetem”, különösképpen  pedig, hogy „Tettre, ifjak, tettre végre,/Verjük le a lakatot,/Mit sajtónkra, e szentségre,/Istentelen kéz rakott”, ám ha már a kormányzat szintjén a fosás az úr, nem kellett volna éppen egy ilyen verset választani. Ami meg a sztori általános tanulságait illeti..., nos, azt gondolom, az a hatalom, ami egy hétköznapi irodalmi alkotástól is bokáig összecsinálja magát, a látszat ellenére se valami acélos önbizalommal rendelkezik. No, és ott van Petőfi is! Szegény, aligha sejthette, hogy több mint másfél évszázad múltán azt a művét cenzúrázzák majd, amelyben az annyira gyűlölt cenzúra eltörlése felett örvendezik. Ráadásul épp egy (fülke)forradalom után...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!