A cigánytábor hazamegy

Bár az európai média meghatározó lapjai, rádiói és televíziói szinte kivétel nélkül támadják Franciaországot az elsősorban román és bolgár cigányok kitoloncolása miatt, nem csupán az látszik jól, hogy Nicolas Sarkozy elnök és köre elkötelezett a deportálások mellett, de az is, hogy az Európai Unió tagállamaiban – közöttük kis hazánkban is – akadnak olyan politikai erők, amelyek helyesnek, sőt, követésre méltónak gondolják a franciák ötletét. Igen, követésre méltónak, jóllehet a Sarkozy nevével fémjelzett „vissza a feladónak” projekt hemzseg a legkülönfélébb ellentmondásoktól. Ott van mindjárt az a tény, hogy bár az Élysée-palota – értelemszerűen – nem a cigányság, hanem úgymond a bűnözés ellen hirdetett harcot, a hatóságok eleddig jószerivel csak az ország cigánytáboraiban találtak „ellenségekre”, ami legalábbis megkérdőjelezi a casus bellit. Ezért aztán nem túlságosan nehéz hitelt adni azoknak a véleményeknek, amelyek szerint az elnök és emberei a keletről érkezett romák hazatelepítésével több legyet is ütnek egy csapásra: egyrészt rövid úton megszabadulnak jó néhány problémás, csak és kizárólag szociális segélyből élő elemtől (az a pár száz euró, amit a távozók kapnak, szóra sem érdemes), ami ugye, a már most is intenzív választási kampányt folytató Sarkozy számára egyáltalán nem mellékes, másrészt pedig az ügy segít elterelni a figyelmet Franciaország sokasodó bajairól, így – egyebek mellett – a magas államháztartási hiányról, hogy a a nyugdíjkorhatár tervezett emelését vagy például a köztisztviselői bérek átmeneti befagyasztását már ne is említsem. Innen (és csak innen) nézve tehát van valami értelme Sarkozyék nagy visszhangot kiváltó akciójának, egyebekben azonban aligha. 

Egyfelől ugyanis tudnunk kell, hogy mivel a 2007. január 1-jén az Európai Unióhoz csatlakozott Románia és Bulgária állampolgárai egészen 2014-ig nem vállalhatnak szabadon munkát példának okáért Franciaországban se, így a most „célkeresztbe” került román és bolgár cigányok – amennyiben nem rendelkeznek letelepedési és munkavállalási engedéllyel – kizárólag vízum birtokában időzhetnek három hónapnál tovább az országban. Tehát azt követően minden különösebb nehézség nélkül kipaterolhatóak, hiszen nem legálisan tartózkodnak a gallok földjén. Igen, ám csakhát az ügynek van egy nagyon komoly szépséghibája..., jelesül, hogy amilyen könnyen meg lehet szabadulni a nemkívánatos romáktól, legalább annyira nehezen akadályozható meg az ismételt megjelenésük, ha esetleg arra szottyanna kedvük, hogy újfent „szétnézzenek” egy kicsikét Sarkozy hazájában. Mert bár lehet sok mindennel érvelni, az EU „négy alapszabadságának” egyike a személyek unión belüli szabad mozgása, amiből egyenesen következik, hogy a francia hatóságoknak semmiféle lehetőségük sincs meggátolni az egyszer már kiakolbólított cigányok visszatérését. Amire nézetem szerint  különösen nagy az esély, ha a francia állam minden alkalommal anyagilag is támogatja az ország elhagyását, megteremtve így egy eddig ismeretlen „műfajt”, amit magam az egyszerűség kedvért „megélhetési exodus”-nak neveznék. Na, úgyhogy ez a francia „roma saga” nem egészen arról szól, amit nálunk egyesek feltételeznek. Az is igaz viszont, hogy ettől még nem lesz szebb a történet.