Biztonságban van-e Simor András? Ha nyer a Fidesz, változhat a monetáris politika

Az együttműködés azonban már csak az IMF-től és az EU-tól kapott hitel miatt sem szűnhet meg a kormány és a monetáris hatóság között.

Többször előfordult már éles szembenállás a jegybank és a kormány között. Surányi György és az Orbán-kormány viszonya sem volt teljesen zökkenőmentes, bár a szigorúan monetáris politikai kérdésekben nem volt lényegesebb vita. Járai Zsigmond és a Medgyesy-, majd Gyursány-kabinet viszont rendszeresen éles szavú bírálattal illették egymást, előbbi a fiskális fegyelmet hiányolta, míg utóbbiak túl szigorúnak ítélték a pénzpolitikát. Ennek ellenére Bod Péter Ákos 1995-ös távozását követően nem volt példa arra, hogy egy elnök ne töltötte volna ki a jegybank élén a mandátumát. Akkoriban egyébként még nem volt olyan fokú függetlensége a monetáris hatóságnak, mint a 2001-es jegybanktörvény életbelépését követően.

A konkrét viták mellett azonban különböző iskolák szembenállása érhető tetten a háttérben. Az egyik – mindeddig főáramnak tekinthető – vonulat a jegybank teljes függetlenségét tartja szükségesnek, és a fiskális politikát csak ehhez idomulva látja hatékonynak. A másik szemlélet szerint viszont össze kell hangolni a gazdaságpolitika két fő ágát, úgy lehet összességében hatékony a rendszer. Van, aki szerint viszont ott a probléma, hogy utóbbit gyakran az adósság csendes elinflálásával azonosítják, amelynek viszont láttuk a következményeit 1995-öt követően. Közel egy évtizedig nem sikerült letörni a pénzromlást a viszonylag szigorú monetáris politikával sem, igaz, voltak egyéb akadályok is (például a sávos árfolyamrendszer alkalmatlansága).

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható!