Válságkezelés - női módra

„Van egy nő. Gyűlöl, de csak újabban. Mert újabban financiális gondok gyötörnek, evvel a dzsídípível lehet valami meg a tej árával. De ő ne aggódjon, majd én pénzelem, csak akkor azután vége ám ennek a dínomdánomnak, hogy olasz olívaolaj meg szezámos kenyér, akkor nem úgy lesz. Hanem hogyan lesz?” Esterházy Péter tudhat valamit a női lélekről (ha, csak arról tudna…). Szóval akkor úgy lesz, hogy a nők oldják meg – a válságot is! És ez itt nem írói fikció, hanem tapasztalt közgazdaságok jól megalapozott jóslata.

Kimondhatatlan

A Világbank – a merész állítást megalapozandó – felmérést végzett a nők fogyasztásáról, sőt még jövőbe mutató számításokat is közzétett. Felfoghatatlan adatok láttak napvilágot. A kutatók szerint a nők fogyasztásából realizált jövedelem 2014-re meghaladja a 18 ezer milliárd dollárt, amely kilencvenszerese (!) a jelenlegi magyar nemzeti jövedelemnek. Le a kalappal a gyengébb nem előtt, az általuk elköltött összeg ugyanis több mint a duplája lehet a Kína és India egyesített 2014-es várható GDP-jének. S, ha fogyasztás van, válság nincs. Ilyen egyszerű?

Sztereotípiák?

A „nagy terv” talán nem mindig találkozik a sokszor csak a jelenben gondolkodó férfinem pillanatnyi álláspontjával. Az áldozatot azonban – persze kizárólag a világ megmentése érdekében – meg kell hozni! Mert mit lát mindebből a férfi? Egy férjek között zajlott elcsípett beszélgetés alapján csupán azt a sztereotípiát, hogy a nő, ha kell, ha nem – vásárol! Egyszerűen azért, mert ez a jó neki. „A” férj (őrizzük meg névtelenségét) átlagos családban nőtt fel, felesége viszont a felső tízezerből jött, azzal a berögződéssel, hogy, ami tetszik, megveheti. „A” nem keres különösebben rosszul, felesége él is ezzel, s vásárol. Sok mindent, sokszor. „A” ezért úgy gondolja, a nők mind ilyenek, és ettől szenved. „B” férj hasonló problémáról mesél megtörten, pedig az ő felesége szegényen nőtt fel, mint a templom egere. Állítólag most pótol minden vásárlásmentesen elvesztegetett évet. „B” azt mondja, a nők mind ilyenek, és ő is szenved.

Kötelező lesz a költekezés?

Pedig a szemellenzős hozzáállás helyett csak át kellene látniuk a világgazdasági összefüggéseket… Ezt néhány vállalat már kezdi kapizsgálni, de egyelőre még elég kevesen. Az állásstatisztikák szerte a világon azt mutatják, hogy a nők szerepe egyre jelentősebbé válik, s ezzel egyenes arányban növekszik a fogyasztásuk is! Az Egyesült Államokban például először fordulhat elő, hogy az idei év végén már több nő lesz állásban, mint férfi, már csak azt az egyáltalán nem jelentéktelen különbséget kellene orvosolni, hogy ugyanazért a munkáért a nő a férfi fizetésnek csak a 77 százalékát kapja.

Ez az arány Magyarországon kicsivel jobb, itt egyelőre tizedével kap kevesebbet a női munkaerő. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az idei második negyedévben átlagosan 1,74 millió nőt, és 2,06 millió férfi foglalkoztattak hazánkban. A gazdasági válság miatt a férfiak Magyarországon (ahogy a világ többi pontján is) több állást vesztettek el, hiszen az általuk nagyobb létszámban betöltött ipari jellegű álláshelyek nagyobb léptékben szűntek meg. Több tehát a női dolgozó, merészebb a költekezési kedv, ergo: talán megmenekülünk.

A válságkezelő képlet azonban egyelőre nem kész, de – legalábbis női szemmel – nagyot léptek előre a közgazdászok. Költeni, költeni, költeni! Már csak a férjekkel és családdal szembeni lelkiismeret-furdalás tényezőjét kellene a képletből valahogy kiiktatni. Aztán jöhet a kánaán?