A neheze még előttünk van

A nyugati gazdaságok csak a második világháború idején elszenvedett gazdasági visszaeséshez tudják hasonlítani a jelenleg kibontakozó válságot, Magyarországon azonban alig két évtizeddel ezelőtt ment végbe hasonló. Az akkori átalakulási krízisnek máig ható következményei is vannak, ezért a hosszabb jövőre nézve is sok tanulsággal szolgál a következő évek kilátásait összevetni az akkori tapasztalatokkal.

Még a mostani legpesszimistább előrejelzések sem közelítik meg az 1990–93 közötti, összesen mintegy 15 százalékos GDP-zsugorodást, az ipari visszaesés viszont már most meredekebb, mint a rendszerváltáskor. A válság előtti kiinduló szintre kereken egy évtized elteltével tudott csak visszakapaszkodni a gazdaság a rendszerváltást követő időszakban. Most ettől lényegesen gyorsabban, négy év alatt sor kerülhet erre, ha abból indulunk ki, hogy 2010 után visszatérünk a – jelenleg 3 százalék körülire becsült – potenciális növekedési pályához. Nem elhanyagolható azonban, hogy ezt milyen tényezőkre alapozva teszszük. Most ugyanis sok gond, főként az alacsony foglalkoztatás vezethető vissza az előző válságra adott gazdaságpolitikai válaszokra. A külföldi működő tőke gyorsított beáramlása ugyan lényegesen javította a magyar gazdaság átlagos technikai színvonalát is, ám ez többlet-munkaerőigényt csak korlátozottan hozott.

Erre világított rá tegnap a szociális és munkaügyi miniszter is, szerinte egymillió munkahely hiányzik a rendszerváltás óta Magyarországon. Szűcs Erika kiemelte: az akkor megszűnt másfél millió munkahelyből nagyjából félmilliót lehetett pótolni. A miniszter szerint a rendszerváltás legnagyobb adóssága a társadalommal szemben a foglalkoztatás területén van, itt két évtized alatt nem történt lényegi elmozdulás.

A Világgazdaság cikke teljes terjedelemben itt olvasható