Kultúra takaréklángon

„Elkészítettük a csökkentett és a normális költségvetésre is a terveket” – mondta el lapunknak Hegedűs Judit, a Nemzeti Színház gazdasági igazgatója, miután januárban egy e-mailből kiderült, 2009-ben 85 millió forinttal kevesebbet ad költségvetés a Nemzetinek, és nem a három évre garantált 1,7 milliárd forintot.

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] A Nemzeti Színház és a Magyar Állami Operaház sem úszhatja meg elvonás nélkül.
[/caption]

„A csökkentett költségvetést nem lehet fájdalommentesen megúszni” – mondja az igazgató. „A rezsin csak minimálisat lehet megtakarítani, hiszen nem fagyoskodhat a néző a színházban. Így csak bizonyos előadások elhagyása, illetve a létszámcsökkentés jöhet szóba. Abba már bele sem merünk gondolni, mi lesz, ha még a tervezett általános forgalmi adóemelésekkel is számolnunk kell” – teszi hozzá.

 Öröm az ürömben, hogy a Nemzetit csak kis mértékben érinti a gyenge forinttal járó áremelkedés: csak egy külföldi produkciót terveztek, de az nem akkora volumenű, hogy a lemondását kelljen fontolgatni. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium ráadásul arra hivatkozott, hogy költségvetési törvény alapján – mint mindenhol – így a Nemzetiben is korlátozzák a 13. havi bérek kifizetését. Ám mivel a színház zártkörű részvénytársaság formában működik, nem is fizetnek 13. havi bért.

A válság nem kíméli sehol a színházakat

Csődbe ment az állami opera az amerikai Hartfordban. Connecticut állam dalszínháza a gazdasági válság miatt 67 éves működés után bezárta kapuit. Elbocsátották az ott dolgozókat és még az előzetesen eladott jegyek árát sem tudják visszafizetni. Az Egyesült Államokban súlyos pénzügyi gondokkal küzdenek a zenekarok, valamint a balett- és operatársulatok. A Los Angeles-i Opera 17 alkalmazottját bocsátotta el és kevesebb darabot állít színre. A New York-i Metropolitan ebben az évadban néggyel csökkenti a produkciók számát, a New York-i Opera Zenekara is lemondta két előadását.

Pontos számokat egyelőre a Magyar Állami Operaházban sem tudnak. Azt viszont Szabó Attila, megbízott gazdasági igazgató leszögezte, bemutató nem fog elmaradni a tervezett elvonások miatt. „Elbocsátások bizonyára lesznek az átalakítás folytatása során, de ezek semmiképpen nem a támogatás csökkentésének az eredményei lesznek” – tette hozzá. Konkrét számokat még nem tud mondani, de korábban a Magyar Távirati Irodának az igazgató úgy nyilatkozott, hogy a hároméves miniszteri garanciában vállalt 5,3 milliárdos éves költségvetés akár 4,9 milliárdra is csökkenhet. Az elvonásokat itt is a 13. havi bérek elvonására hivatkozva tervezik. Csakhogy 2007 nyarán, amikor Vass Lajos főigazgató megállapodott a miniszterrel a három évig garantált, 5,3 milliárdos költségvetésben, a 13. havi béreket már levonták az állami támogatásból, ezeket külön kapta meg az intézmény. Most a 2009-ben erre fordítható keretet, 276 millió forintot az alaptámogatásból vonták le.

Megkerestük a minisztériumot is, de Závecz Ferencet, az OKM fejlesztési és gazdasági szakállamtitkárát lapzártánkig nem sikerült utolérni. A tárca közölte: a február 8-ai kormányülésen döntés született arról, hogy a jelenlegi hiánycél megtartásának érdekében a kormány tovább csökkenti az állami kiadásokat. A minisztériumoknak saját költségvetésükből mintegy 60 milliárd forintot kell zárolniuk. Hogy ez milyen mértékben értinti az intézményeket az csak február 15-i kormányülésen derül ki: ekkor ismertetik a minisztériumok, hogy a tárcáknál pontosan milyen tételeket érint a zárolás.

Abban azonban az Operaház és a Nemzeti sem reménykedik, hogy szponzort talál a szűk esztendőre. Az előbbinek 900 millió forint az éves jegybevétele, és mint a Szabó Attila elmondta, a szponzoráció eddig is minimális volt. Hegedűs Judit pedig úgy vélekedett, hogy a magyar vállalati szférában eddig is nehéz volt támogatókat találni, most pedig még nehezebb: amikor a legnagyobb vállalatok is leépítésre kényszerülnek, joggal vonják vissza a szponzorációra fordított összegeket. „Ennek ellenére optimista vagyok” – mondja Hegedűs Judit.

„Bízom benne, hogy a döntéshozók felismerik, hogy válsághelyzetben milyen fontos a kultúra.” Azt azonban még ő sem tudja, visszaesik-e majd a látogatószám. Mindenesetre készülnek rá. „Amikor az emberek spórolásra rendezkednek be, a takarékosságot a kulturális fogyasztásnál kezdik. A lakbért, az ennivalót, a tankönyveket ugyanis meg kell venni, de a színházról kevésbé fájdalmas lemondani.”