„Vereségre ítélt ügyet szolgálni”

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] „A beszéd, az ismertetés az egyik integráns része a lakáskoncerteknek. Újabban már verseket is mondok.” FOTÓ: SCHMIDT JÁNOS
[/caption]– Honnan jött az ötlet, hogy az otthonában tartson koncerteket?
– A rendszerváltás egyik negatívuma az volt, hogy az Országos Filharmónia néven ismert intézmény elbocsátotta művészeit, köztük engem is. A legtöbben visszamentek tanítani, de nekem nem volt ilyen állásom, és nem kaptam tanári státuszt. Ekkor 48 éves voltam, messze a nyugdíjtól. A koncertélet bizonytalan volt. Ebben a helyzetben lesz az ember hajléktalan vagy utcai muzsikus, de a zongorát nem lehet levinni az utcára. Ekkor jött a lakáskoncert ötlete.

– Hogyan fogott a megvalósításba?
– Az adatbázisom gyűjtését még 1987-ben kezdtem egy teltházas koncertem után, ahol arra kértem a közönséget, hogy írják fel a nevüket és címüket egy papírra. Létrejött egy párszázas névsorom. Azóta ez 3400-ra duzzadt fel.

– Hogyan változott az érdeklődők összetétele a húsz év alatt?
– Kezdetben főleg idősebb hölgyek jöttek. Később fokozatosan megjelentek a férfiak és a fiatalok is.

– Reklámozza magát?
– Nem szeretem a reklámot a művészetben. Undorít a hencegés, amikor a művész magát dicséri. Nem emlékszem, hogy Michelangelo vagy Bach verte volna a mellét valaha is, hogy mekkora zseni. Most ez a divat. Azt se szeretem, ha más dicsér pénzért. Sokba kerül. Az én koncertjeim privát rendezvények, belépődíj nélkül. A külső helyszínen adott koncertek biztosítják a megélhetésemet, ezt szórakozásból csinálom. A siker ellenére még nem utánozta senki.

Szebben szól a muzsika, ha értjük a hangok jelentését

Aki ismeri Beethovent, és azt is tudja, hogyan tekintett Liszt Ferenc a mesterre, sejtheti, mennyire különleges élmény testközelből ízlelni 6. (Pastorale) szimfóniáját Liszt átiratában. Fellegi Ádám lakáskoncertjén ráadásul nem hagyja, hogy közönsége sötétben tapogatózzon.

A hangulatosan berendezett, de a koncert miatt székekkel telezsúfolt lakásban azonnal feltűnik, hogy itt a külsőségekre nem sokat adnak: farmerben és kiskosztümben egyaránt ülnek itt. Miután mindenki megtalálta a helyét, a házigazda gyertyát gyújt, s mintha a láng egy más világba röpítette volna, átszellemülten, szeretettel kezd beszélni a Pastoraléról. Beethoven bőrébe bújva kísérjük őt a kis faluba, ahol a darab született. Fellegi egy-egy futamot kiemel a tételek közül, hogy később magunk is értsük a dallamok jelentését: a templom harangjának kongását, Beethoven örömujjongását, a madarak csicsergését, az árnyas patakmeder neszeit, a táncoló lábak surrogását, a közelgő vihar moraját.

A szavak csak akkor nyernek értelmet, ha értjük őket. Így van ez a zenével is. Fellegi Ádám lefordítja az idegenül csengő dallamokat a hallgatók nyelvére. Árvay N. Tivadar

– Mit gondol, miért?
– Nem tudom. De ma már hozzám hasonlóan mások is mesélnek a koncertjeiken. A beszéd, az ismertetés az egyik integráns része a lakáskoncerteknek. Újabban már verseket is mondok. Itt megismerkedhetnek egymással az emberek és hozzám is szólhatnak. Nem olyan elidegenedett a forma, mint egy szabályos koncerten. A legmagasabb művészetet akarom szolgálni, ami Bach, Mozart és Beethoven műveit jelenti.

– Nincs jó véleménye a kortárs művészekről?
– Abban a privilegizált helyzetben vagyok, hogy tudom, hogy miről beszélek. Én mutattam be a legtöbb új művet, és ismertem a szerzőket is. A második világháború után keletkezett zenékből szerintem semmi nem fog fennmaradni. Talán a Beatlesnek van valami esélye. Ennek nem az az oka, hogy ma kevesebb tehetség születik, hanem a kor klímája nem kedvez a művészeti alkotásoknak. Beethoven ismerete a Für Elise felismerésén nem terjed túl, Mozartról csak a csokigolyó jut eszükbe. Nekem az a hivatásom, hogy a magam eszközeivel a lelkesedést ébren tartsam a nagyok iránt. Ebben a személyem nem fontos. Azt sem szeretem, ha látnak, ha zongorázom. Amikor valaki bámészkodni megy koncertre, akkor már baj van. Most csinos, ruganyos testű operaénekesek rohangásznak a színpadon, akik rendezői utasításra anyaszült meztelenre is vetkőznek, ha kell, az énektudásuk meg háttérbe szorul.

– Hogyan változtatná meg a magyar zenei életet?
– Elhárítanám a lehetőséget. Ha egy jó úszó a tengerben észreveszi, hogy egy áramlat a nyílt tenger felé sodorja, akkor a legjobb, amit tehet, hogy elmondja a halotti imát. Egy tengeráram ellen a legjobb úszó sem tehet semmit. Szerintem művészeti összeomlás közeledik.

– Ha ilyen rossz a helyzet, ön miért nem hagyja abba?
– Egy hosszú távon vereségre ítélt ügyet szép dolog szolgálni. A művészet híveiért tevékenykedni méltó feladat számomra. Ez a munka boldoggá, fiatalossá tesz, ha úgy tetszik, elszórakoztat. Az én tevékenységem egy pislákoló gyertyához hasonlítható, ami napfényben nem is látszik, de ha sötétedik, akkor az a gyertya nagyon jól jön.

Névjegy

1941. december 30-án született Budapesten.

Zongoraművész-tanári diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte kitüntetéssel.

1966-ban első díjat kap a bécsi Intenationaler Meisterkurs versenyén.

1962-től a Magyar Állami Operaházban korrepetitor.

1970-től 1990-ig az Országos Filharmónia állandó zongoraszólistája.

1989 és 1996 között önálló műsorokat készít és vezet a Magyar Televízióban.

1981-ben Liszt Ferenc-díjjal jutalmazzák.

Zongoraművész-tanári diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte kitüntetéssel.

1966-ban első díjat kap a bécsi Intenationaler Meisterkurs versenyén.

1962-től a Magyar Állami Operaházban korrepetitor.

1970-től 1990-ig az Országos Filharmónia állandó zongoraszólistája.

1989 és 1996 között önálló műsorokat készít és vezet a Magyar Televízióban.

1981-ben Liszt Ferenc-díjjal jutalmazzák. Szebben szól a muzsika, ha értjük a hangok jelentését Aki ismeri Beethovent, és azt is tudja, hogyan tekintett Liszt Ferenc a mesterre, sejtheti, mennyire különleges élmény testközelből ízlelni 6. (Pastorale) szimfóniáját Liszt átiratában. Fellegi Ádám lakáskoncertjén ráadásul nem hagyja, hogy közönsége sötétben tapogatózzon.

A hangulatosan berendezett, de a koncert miatt székekkel telezsúfolt lakásban azonnal feltűnik, hogy itt a külsőségekre nem sokat adnak: farmerben és kiskosztümben egyaránt ülnek itt. Miután mindenki megtalálta a helyét, a házigazda gyertyát gyújt, s mintha a láng egy más világba röpítette volna, átszellemülten, szeretettel kezd beszélni a Pastoraléról. Beethoven bőrébe bújva kísérjük őt a kis faluba, ahol a darab született. Fellegi egy-egy futamot kiemel a tételek közül, hogy később magunk is értsük a dallamok jelentését: a templom harangjának kongását, Beethoven örömujjongását, a madarak csicsergését, az árnyas patakmeder neszeit, a táncoló lábak surrogását, a közelgő vihar moraját.

A szavak csak akkor nyernek értelmet, ha értjük őket. Így van ez a zenével is. Fellegi Ádám lefordítja az idegenül csengő dallamokat a hallgatók nyelvére. Árvay N. Tivadar „A beszéd, az ismertetés az egyik integráns része a lakáskoncerteknek. Újabban már verseket is mondok.” FOTÓ: SCHMIDT JÁNOS Fellegi Ádám -->