Tündérország a prostik hazája

Teltházas volt a János vitéz nyilvános főpróbája. A Nemzeti Színház művészei mellett a nézőtéren feltűnt többek között Sas József is, és szemmel láthatóan nagyon élvezte az előadást.
Alföldi Róbert rendező már évek óta tervezi, hogy színpadra viszi a klasszikus művet „Szeretem a János vitézt, mert sallang nélkül beszél a szerelemről, az elhagyatottságról, hazaszeretettről. Ez a mű ugyanúgy része a magyar kultúrának, mint a Bánk Bán, a Csongor és Tünde vagy akár az Ember tragédiája” – mondta a direktor.

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] Ilyet se volt még a Nemzeti Színházban!
[/caption]

Alföldi merész rendezésében az első felvonás teljesen hagyományosnak mondható, Jancsi (Stohl András) tereli a nyájat, Iluska (Söptei Andrea) mossa a ruhát a patakban. Aztán megjelennek a színen a huszárok, kezükben hatalmas magyar lobogóval. Kardjukkal vágják ki a közepét, hogy bőszen lengessék azt.

Miután a közönség megtárgyalja ezt a szünetben, a második felvonásban Bodrogi Gyula a tesze-tosza francia király szerepében szinte Gyurcsány imitátorként teszi fel a kérdést a közönségnek, „Monyjak le?” Ezek után már nem volt meglepetés a harmadik felvonás, amelyben Alföldi Tündérországot egy metróaluljáróban (talán a négyesé?) képzelte el, és a tündérek – Iluskával az élen – prostituáltakként próbálják Jancsit elcsábítani.

„Nem aktualizáltam a darabot. Egy színházi embernek az a dolga, hogy arról a korról beszéljen, amiben él. Jó látni, hogy a közönség mennyire vevő az ilyen utalásokra.” Alföldinek igaza van, a nézőknek szemlátomást tetszik az alkotás, szorgosan végigtapsolják mindhárom felvonást.
Alföldi Róbert a daljátékot két szereposztásban vitte színre. Az elsőben Stohl András és Söptei Andrea a másodikban Mátyássy Bence és Tompos Kátya játssza a főszerepet.

„Az első szereposztásban fiatalokról, a másodikban negyvenévesekről szól a darab” – magyarázza a rendező „Titkos reménységem, hogy a nézők mindkét szereposztást megnézik.”

Stohl Andrást a nézők először láthatják énekes szerepben. „Megijedtem, amikor letették elém a partitúrát, és megláttam, hány dalom van. Énekeltem már a Csárdáskirálynőben Bóni szerepét, amit szintén Alföldi Róbert rendezett, de ott csak két dalom volt. Most meg végig kell énekelni három felvonást. De óriási élmény, nagyon élvezem”– meséli a színész.

„Jó látni, hogy a közönség elégedetten hátradől, amikor bejövök a színpadra, csattintok a karikás ostorommal és elkezdem énekelni, hogy „Én a pásztorok királya. Élvezik az előadást. Egy operettnél szükség van a visszajelzésre. Egy prózai darabnál, elhömpölyög az ember a színpadon, és nem tudjuk, mennyire hatunk a nézőkre. Itt nagy baj lenne, ha nem tapsolnának a Jancsi belépője után.”

Iluska szerepében a nézők Söptei Andreát láthatják. „Először megijedtem a feladattól, hiszen a főiskola óta nem volt zenés szerepem. Ugyanakkor el is gondolkoztam, hiszen negyvenegy évesként meglehetősen bizarr, ahogy a patakban „szendéskedek”. Stohl Andrást gimnazista korom óta ismerem, együtt jártunk dráma tagozatra, a főiskolára és mindketten a Katona József Színházhoz szerződtünk. Most a Nemzetiben újra együtt vagyunk.

A szoros barátságunk volt a kapaszkodóm.” A művésznő most ismerkedik az operett sajátosságaival. „Nekem új ez a műfaj. Nem vagyok ahhoz sem hozzászokva, hogy mikrofont ragasszak magamra” – mesél tapasztalatairól a színésznő. „Most tanulom azt is, hogy ha vége egy dalnak, akkor nem szabad azonnal elkezdeni mosni a patakban, mert akkor elveszem a nézőtől a tapsot. Ott kell maradni, és csak akkor kezdhetek másba, ha megszólal a taps.”