Takács Katalin örül a munkának

[caption id="" align="alignleft" width="300"] Takács Katalin: szeretek fiatalokkal foglalkozni. Azt szeretem benne, hogy közösen alkotunk.
[/caption]– Szinte nincs olyan este, hogy ne láthatná önt a közönség az Új Színház színpadán.
– Tényleg több darabban is játszom. Ötben pontosan. Jó, hogy az ember ennyit dolgozik.

– Megterhelő?
– Annyira nem. Főleg jó kis karakterszerepeket játszom. Az a jó, ha van feladat a szereppel, és akkor nem baj az sem, ha kicsi. Egy jó karaktert sokat lehet csiszolgatni. A Még egyszer hátulról című darabban viszont főszerepet játszom. Ezen kívül most kezdtük el a próbáit a Furnitur, avagy a kényelem utolsó percei című darabnak, amit Vinnai András írt, és Anger Zsolt fogja rendezni. Állítólag nagyon jó szerep vár ott rám. Kíváncsian várom az új feladatot.

– Filmezik is?
– Épp most fejeztük be a forgatását egy tévé játéknak, amit Molnár György rendezett. A film fiatal, egyetemista lányokról, útkeresésről, szerelmekről szól. Én egy nyelvészprofesszor asszonyt játszom, aki elég keményen bánik a tanítványaival. Azt még egyelőre nem tudni, mi lesz a címe.

– Hogy marad ideje a munkái mellett a tanításra is?
– Én ezt nem hívom tanításnak. Inkább azt mondom, hogy foglalkozom a gyerekekkel. Átadom a tapasztalataimat, és megpróbálom őket kicsit térítgetni.

Takács Katalin

Született: 1951. január 15.

1975-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A diploma után a veszprémi Petőfi Színház, majd 1980-tól a debreceni Csokonai Színház tagja. 1981-ben a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1985-től a Radnóti Színház, majd 1994-től az Új Színház tagja.

Díjai:

1985. Veszprémi Fesztivál-díj

1989. Jászai Mari-díj

1990. Kritikusok díja

– Kiknek egyengeti az útját?
– Az Új Színház Stúdiósaival foglalkozom és a Keleti István Iskola tanítványaival. Ezek olyan gyerekek, akiket nem vettek föl a Színművészetire, és a következő felvételiig itt tanulnak. Mindenféle jeleneteket csinálunk, vagy kisebb darabokat próbálunk. Mindezek közben átadom nekik a színészi tapasztalataimat.

– Milyen a fiatalokkal foglalkozni?
– Azt szeretem benne, hogy közösen alkotunk. Általában én kitalálom, hogy mi legyen a dolog váza, és ők hozzá teszik a saját elképzeléseiket, inspirációikat. Ennek az a lényege, hogy megmozgatjuk a fantáziájukat, és a kreativitásukat, a játékosságukat. Ezek a fiatalok 18-22 évesek. Ebben az időszakban nagyon sokat változik a személyiségük. Ilyenkor találják meg önmagukat, nagyon sok mindenben bizonytalanok még. Jó érzés, ha ebben tudok nekik segíteni lelkileg.

Hegedűs V. Rita Takács Katalin Született: 1951. január 15.

1975-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A diploma után a veszprémi Petőfi Színház, majd 1980-tól a debreceni Csokonai Színház tagja. 1981-ben a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1985-től a Radnóti Színház, majd 1994-től az Új Színház tagja.

Díjai:

1985. Veszprémi Fesztivál-díj

1989. Jászai Mari-díj

1990. Kritikusok díja

Takács Katalin: szeretek fiatalokkal foglalkozni. Azt szeretem benne, hogy közösen alkotunk. Takács Katalin -->