Segít a sorselemző showman

[caption id="" align="alignleft" width="465"] A mottóm: szabad ember vagy, csak az egyéniséged a börtönöd - FOTÓ: KALLUS GYÖRGY
[/caption]– Először körülbelül húsz éve hallottam önről. A barátnőm elment önhöz jósoltatni, hogy lesz-e gyereke. Azzal jött haza: ön szerint kettőt is szül majd. Egy sem jött össze.
– Na de lett végül gyerek?

– Örökbe fogadott két kislányt.
– Na, látja. Ez a lényeg. Ha a sorsot értelmezzük, neki két gyerekkel van karmikus feladata. Ezt nem kerülhette ki.

– A karma jó ideje divatszó. Sokan úgy vélik, bármi történik velük, az az ő karmájuk, vagyis a sorsuk. Nem felszínes gondolkodás ez?
– A karma nem divat. A szemléletnek ötezer éves kultúrája van. Emlékszem, amikor 1974-ben bábosok voltunk egy nagy külföldi India-fesztiválon, mennyivel hosszabb sor állt egy asztrológus bácsinál, mint nálunk.

– Az ember mindig kíváncsi volt a jövőjére. De ha ez meg van írva, hová lesz a szabad akarat?
– Tudni kell, mit lehet szabadon választani, és mit nem. A karma a belső felismerés. A cél a tisztulás, amelynek útján ezt elérhetjük. Magába a dramaturgiába persze bele lehet szólni.

– Hogyan lett ön bábszínészből sorselemző?
– Sosem gondoltam úgy magamra, hogy vagy bábszínész, vagy sorselemző. Ez nem vagy-vagy kérdése.

– Talán mégis van ennek története.
– Lassú volt az átmenet. Egy tavaszon, 1982-ben, amikor bábszínészképzős voltam, a Városligetben sétáltunk, és a kolléganőmet megszólította egy asszony. Mondta, jósol neki 20 forintért. Csak adja oda neki a kolléganőm a pénzt, mindjárt jön vissza. Persze felszívódott. A lány keserves sírásra fakadt – akkoriban 20 forint nagy pénz volt. Viccből megjegyeztem, hogy én jobban csinálnám a jóslást ennél az asszonynál. A következő állomás Kecskemét. Valamilyen rendezvényen ültem egy sátorban, amelyen „Mágus” volt a felirat. Egy forint volt egy kérdés-válasz ára. Tömegével jöttek az emberek. Délelőtt 11 órakor kezdtem, délután 4-ig dolgoztam, nagyon elfáradtam. Valaki ekkor hozzám fordult: 500 forintot ad, ha elemzem a sorsát. Ez volt az ősrobbanás. A dolognak híre ment, és hamarosan megtaláltak az újságírók.

– Nem gondolja, hogy nagy bátorság kell hozzá, hogy valaki megmondja a másik embernek, mi fog vele történni a jövőben?
– Nem kell ehhez bátornak lenni, csak őszintének. Bátorság ahhoz kell, hogy az intuíciónkat, azaz a belső érzéseinket, és ne a logikánkat használjuk.

– Tulajdonképpen mi a sorselemzés?
– Az, hogy honnan jöttünk, hová megyünk, és mi a cél. Mi miért történik? Mi múlik rajtam, és mi nem? A harcait mindenkinek meg kell vívnia. A küzdelem a lényeg, és küzdeni meg kell tanulni. Ha a győzelem garantálva van, akkor a küzdelemnek nincs értelme – így az életnek sincs.

– Biztos ön abban, hogy mindennek oka van? Jó az embernek, ha mindig meg tudja indokolni, miért történnek vele bizonyos események?
– Van, aki megnyugszik tőle, a másik ideges lesz, és akadnak, akik közömbösek maradnak. Sok ember sokféleképpen reagál.

– Ön a műsorában szakasztott úgy viselkedik, mint egy terapeuta. Szakemberek készítik fel?
– Nem én járok pszichológushoz, hanem ők jönnek hozzám, de mint páciensek. Amúgy én nem pszichológusként szerepelek. Engem nem iskola, nem egyetem, hanem az élet tanított erre. A meggyőződésem alapján foglalkozom a vendégeimmel.

– Össze tudná foglalni ennek lényegét?
– A mottóm: „szabad ember vagy, csak az egyéniséged a börtönöd.” Nem én mondtam, hanem Buddha. De idézhetném a Beatlest is, akik Krisztus nyomán énekelték: „All You Need, is Love” (a szeretet minden, amire szükséged van). Ugyanazt jelenti. A műsoromban arra törekszem, hogy ne azt mondjam meg, én hogyan oldanám meg a problémát. Hanem hogy rávezessem a hozzám fordulókat, nekik mi a legjobb.

– Sikerülhet ez öt perc alatt, amíg a vendégeivel beszélget?
– Ami a műsorba kerül, az csak részlet. Előtte sokkal hosszabb ideig foglalkozunk a szereplőkkel a stúdióban, és utána is követjük az életüket.

Joshi Bharat

SZÜLETETT: Ahmedabad, India, 1955. július 31.

SZAKMÁJA: közgazdász, bábszínész, színész

HÍRNEVÉT mint sorselemző szerezte

JELENLEG a TV2-őn délutánonként vezeti a nevével azonos című talkshowt

HOBBIJA a csillagászat és a kozmológia

KÉT LÁNY, a 24 éves Szávitri és a 14 éves Shila édesapja

– A héten láthattunk egy idős párt. A férfi ivott. Gondolom, ezt jóval korábban vették fel. Velük mi lett?
– Az a kapcsolat a szétesés szélén állt. Most együtt vannak, és boldogok. De volt egy szerencsejátékos, több mint 25 milliót játszott el. Nem én gyógyítottam ki: egy szakember segített neki. A férfi azóta nem játszik, és a családjával való kapcsolata is rendbe jött.

– Sok pozitív vissszajelzést kap?
– Nagyon. A műsor sikere jól lemérhető abból, ahogyan az utcán megállítanak, és elmondják a véleményüket. A vendégek és a stúdió közönsége is egyre lelkesebb. Találkoztam vidéken egy idős asszonnyal, aki minden adást megnéz. Lelkendezve emlegette az egyik jelenetet. Emlékeztem, hogy valóban volt ilyen – de a vágás után már nem került be a műsorba. Ez színtiszta bizonyíték rá, hogy az ember tudatalattija összeköti a láthatót a láthatatlannal.

– Idestova 30 éve él Magyarországon. Miért éppen itt?
– Huszonnégy évesen bábszínészként ösztöndíjat kaptam. Három hely közül választhattam: két hét Moszkva, egy hónap Bukarest vagy három hónap Budapest. A leghosszabbat akartam. Jól érzetem magam, aztán találkoztam valakivel, és itt maradtam.

– A kilencvenes évek végén, pontosan 1997-ben interjút csináltam az ön lányával, Szávitrival. Harmadikos gimnazista volt akkor, és abban az évben nagy népdalversenyt nyert egy moldvai csángó népdallal. Ő említette, hogy ön és az ön első felesége, az ő édesanyja elváltak.
– Így van.

– Nem furcsálkodnak ezen a nézői? Lám, Joshi Bharat meg akarja mondani a tutit, pedig nála sem olyan tökéletesen klappolnak a dolgok.
– Ez butaság. Sokakkal megtörténik, hogy tönkremegy a házasságuk. A válás is tapasztalat, amiből tanulni lehet.

– Gyakran látogat haza Indiába?
– Két-három évente.

– Milyen a modern India?
– Az én Indiámban, abban az országban, amit én szerettem, 1979-ig nagyon jó volt élni. Elsősorban lelkileg.

– Milyen családban nőtt fel?
– Nem voltunk gazdagok, de nagyon szoros volt közünk az érzelmi kapcsolat. Hárman vagyunk testvérek.

– Úgy tudom, Indiában is felbomlóban van a régi életforma. A kasztrendszer lazul.
– Ez igaz. De mivel a kasztrendszer a vallásban gyökerezik, amíg a hindu vallás fennáll, a kasztok is létezni fognak.

– Az ön családja melyikbe tartozik?
– A legfelsőbe, a bráhminokéba, ahonnan a papok kerültek ki. Hivatalosan ugyan eltörölték a kasztokat, de aki egybe beleszületik, az a tagja marad.

– Mennyire szabad az átjárás a kasztok között?
– Felülről lefelé mindig van út, de fordítva nincsen. Egy kovácsból például soha nem lehet pap. A házasságok azonban egyre gyakrabban vegyesek, elsősorban a nagyvárosokban.

– Milyen az ön „személyes” Indiája?
– Nehéz azt a világot kívülállóként, egy másfajta mentalitással megérteni. A mai Indiáról pedig végképp nem tudok érdemben beszámolni, hiszen huszonnyolc éve nem ott élek. De ami a lényeg: a közösség, annak az összetartó ereje a fontos. Az indiai nem gondolkodik az egyénben úgy, mint a nyugati. Az egyén akkor emelkedik ki, ha szellemi utat választ, például remete lesz. A világhoz való viszonyban pedig természetes dolog a lemondás. Ami a személyes élményeimet illeti, legszívesebben a gyerekkoromra emlékszem vissza. Nagyapám sokszor mesélt nekünk a Mahabharatából, a nagy történelmi eposzunkból. Szájtátva hallgattuk. Soha nem fogom elfelejteni.

SZAKMÁJA: közgazdász, bábszínész, színész

HÍRNEVÉT mint sorselemző szerezte

JELENLEG a TV2-őn délutánonként vezeti a nevével azonos című talkshowt

HOBBIJA a csillagászat és a kozmológia

KÉT LÁNY, a 24 éves Szávitri és a 14 éves Shila édesapja A mottóm: szabad ember vagy, csak az egyéniséged a börtönöd - FOTÓ: KALLUS GYÖRGY Joshi Bharat -->