Rögtönzések

„Felkészültek? Mert mi nem!” – hangzik a mottója a Beugró című, valóban remek tévéműsornak, amelyben kiválóbbnál kiválóbb színészek mutatják be improvizációs képességüket, és amely igen népszerű a nézők körében. És nem is véletlenül, mert a rögtönzés az a „műfaj” – legyen szó akár zenéről, akár színészmesterségről, vagy akármi másról –, amely minden másnál  jobban megmutatja a tehetséget, a rátermettséget, a szakmai virtuozitást. Mondom, mindezt nagyon lehet élvezni..., feltéve, hogy a színpadon zajlik. Ám, ha a politikában, úgy teljesen más a helyzet. Márpedig az a produkció, amelyet a Gyurcsány-kormány a költségvetés bevételi oldalán tátongó, mintegy 200 milliárdos költségvetési „lyuk” mielőbbi eltüntetése kapcsán eddig bemutatott, a lényegét tekintve nem más, mint színtiszta rögtönzés. Hogy mindez mennyire így van, azt nagyon szemléletesen példázza a családi pótlék átalakításának kérdésköre..., mert bár ez idő szerint még azt sem tudni, komolyan gondolta-e a kormányzat a rászorultsági elv érvényesítését (amelyről tudvalévően már emberemlékezet óta beszélnek, de amely elképzelés írott malaszt maradt), illetve hogy az Alkotmánybíróság egy korábbi döntése lehetővé teszi-e egyáltalán a módosítások idei bevezetését, tény, hogy az erősen ad hoc-nak tűnő terv sok sebből vérzik. És ez a megállapítás még akkor is áll, ha maga az irány – a társadalmi igazságosság elve alapján – nemcsak jó, de maximálisan védhető és indokolható is. Mindez azonban nem teszi semmissé azon kétségeket, amelyek a szociális tárca vezetője által megpendített ötlettel összefüggésben az emberben felmerülnek.  

Ott van mindjárt az a kérdés, hogy tudniillik egy ilyen horderejű átalakítás menedzseléséhez közmegegyezés kellene, csakhogy erről pillanatnyilag szó sincs. A Fidesz máris leszögezte, hogy a családi pótlék nem tekinthető a kormány adományának, illetve hogy a legtehetősebbektől megvonni szándékozott pénz csak az első lépés a családi pótlék totális felszámolása felé..., márpedig az ellenzék effajta magatartása könnyen teremthet olyan hangulatot (ha egy új népszavazásig nem is jutunk el), amelyet a vizitdíj bevezetésekor már megtapasztalhattunk. Érdekelne továbbá, hogy vajon hol és milyen adatokra támaszkodva húzzák meg azt a bizonyos határt, amely a rászorulók és a „gazdagok” között húzódik, lévén eddig minden olyan kísérlet, amely a jogosultság reális megállapítására szolgált, csődöt mondott. Márpedig egy rosszul „belőtt” vonal (pláne, hogy hatástanulmány újfent nincs) nagyon könnyen azt eredményezheti, hogy akár egy szimpla kétkeresős család eleshet a támogatástól, ami aligha lehet cél. Ha viszont valóban csak a legjobban kereső 10 százaléktól vonják el ezt a pénzt (a hírek legalábbis erről szóltak), azzal a becslések szerint tényleg lehet(ne) keresni 20 milliárdot, ha ennek az összegnek a zömét nem emésztené fel a megnövekedett adminisztráció.., kérdés tehát, hogy egy anyagilag nem sokat hozó, politikailag viszont kockázatosnak tűnő intézkedést érdemes-e erőnek erejével keresztülverni. És ha már az elején a „Beugró”-ról esett szó..., az ötletelést elnézve, az az érzésem, mostanság a kormányzat is elmondhatná a jól ismert szlogent: Felkészültek? Mert mi nem!