Precedensek

Azután, hogy a „terézvérosi ingatlanpanama” néven elhíresült ügyben a nyomozó hatóság gyanúsítottként hallgatta ki azokat az önkormányzati képviselőket – köztük Verók Istvánt, a VI. kerület MSZP-s polgármesterét –, akik évekkel ezelőtt „igen” szavazatukkal támogatták (elősegítették?) az Andrássy út 47. szám alatti ingatlan értékesítését, fölöttébb jó eséllyel lehetett fogadni arra, hogy előbb-utóbb a szocialisták helybéli csapata is véleményt nyilvánít majd, elvégre mégiscsak az ő embereikről van szó. Nos, ez már a múlt, ugyanis a párt terézvárosi szervezetének elnöksége tegnap egy dörgedelmes közleményt adott ki, amely az ég világon minden kérdést a „helyére” tett, legyen szó akár a rendőrség vagy az ügyészség munkájáról, akár pedig a demokratikus intézményrendszerről. És bár a „dolgozat” szerzői bizonyára elégedettek voltak a művükkel, magam úgy vélem, a „ha nem szóltál volna...” kezdetű aranyigazság ez esetben talán átlagosnál is jobban érvényes. Mert az odáig még csak rendben van, hogy a közlemény a büntetőügyet a „demokratikus intézményrendszer elleni cinikus orvtámadásnak” minősíti, amely úgy született, hogy az ellenzékiek „politikai nyomás alá helyezték az ügyészséget”, és azzal sincs nagyobb baj, hogy az ügyészség munkáját „teljesen átláthatatlan”-nak minősítik, megjegyezve, hogy „nem tudni, az egyik ügyben miért így, a másikban miért úgy döntöttek”, hiszen ezeket az érveket (vádakat?) egyszer már meghallgathattuk Verók polgármester előadásában. Gondom inkább azzal a kijelentéssel van, amely szerint az eljárás „veszélyes precedens”, mivel „előrevetíti azt, hogy (...) a képviselők akár a költségvetés, vagy bármely más javaslat megszavazásáért utólagosan büntetőjogilag felelősségre vonhatóak”.

No, már most, én tökéletesen megértem, hogy a szocialisták szolidáritást mutatnak az előző ciklusbeli képviselőikkel szemben, és védeni akarják őket (nem utolső sorban pedig a pártmundér becsületét), mindazonáltal hülyeségeket mégsem kellene összeirkálni..., mert bár kétségtelen tény, hogy itt nem valamiféle könnyű (mondhatni: szokványos) jogi helyzetről van szó, annyi azért valamennyiünk számára teljesen világos, hogy nem valamely utcanév-módosítás, csendrendelet, vagy akár a költségvetés megszavazása után merülhet  fel egy-egy önkormányzat tagjainak a büntetőjogi felelősségre vonása. De mi van akkor – és most néhány pillanat erejéig tekintsünk el a konkrét ügytől –, ha egyes képviselők, vagy akár egy egész frakció tagjai tudatosan sáfárkodnak rosszul a rájuk bízott anyagi javakkal, és okoznak ilyen-olyan mérvű anyagi kárt az adott kerületnek, településnek? Ebben az esetben is csak és kizárólag politikai felelősségről lehet szó? Magyarán minden további nélkül hagyni kell, hogy erre, illeve a „mi sem érthetünk mindenhez”-féle kijelentésekre hivatkozva akár a még oly „sáros” valakik is egérutat nyerjenek? Nem hiszem, ahogy azt sem, hogy ezt diktálná az emberek igazságérzete, sőt – megkockáztatom –, jogérzéke. És miután az elmúlt időszakban nem egy alkalommal merültek fel kétségek bizonyos önkormányzatiok (ingatlan)vagyon-gazdálkodását illetően – ott van rögtön az erzsébetvárosi sztori –, úgy gondolom, korántsem az teremt veszélyes precedenst, ha tisztázzuk ezeket a történeteket, hanem, ha megpróbáljuk bagatellizálni, elmismásolni. Szerintem ezen is el lehetett volna töprengeni közleményírás közben. De még inkább: helyette.