Oszlásnak indul?

Miközben mindenki a Századvég és a Forsense legfrissebb, januárban készült közvélemény-kutatásának éppen most közzé tett eredményeit elemezgette, amely szerint egy ma megtartott választást óriási fölénnyel nyerne a Fidesz (a biztos pártválasztók között 55 százalékos támogatást élvezve, szemben az Magyar Szocialista Párt 32 százalékával), azon közben Orbán Viktorék a kereszténydemokratákkal karöltve bejelentették, kezdeményezik majd az országgyűlés feloszlatását. Ezt a lépést Navracsics Tibor frakcióvezető azzal indokolta, hogy a minden valószínűség szerint hosszú ideig elhúzódó válság hatékony kezelését csak egy hiteles, a többség bizalmát bíró és cselekvőképes kormány tudja megvalósítani, márpedig a Gyurcsány által vezetett kabinet nem ilyennek tűnik. És bár egyelőre megjósolhatatlan, lesz-e valami a legnagyobb ellenzéki párt ötletéből, annyi bizonyos, hogy Navracsicsék igencsak konkrét menetrenddel álltak elő, már amennyben a T. Ház önfeloszlatását március 8-ra képzelik, míg az új választásokat – figyelembe véve a takarékosságot és a praktikumot – az EP-voksolással együtt oldanák meg. És hogy miért nem merném borítékolni a Fidesz-javaslat sikerét? Nos, részint azért, mert az elmúlt esztendő őszén az MDF hasonló kezdeményezése simán megbukott (171 „igen” jött össze a 204 „nem” ellenében), másfelől meg számomra a többi párt messze nem tűnik annyira lelkesnek, ami akár a legcsekélyebb optimizmust is indokolná. A kormányfő például azzal intézte el a dolgot, hogy gazdasági válság idején vannak fontosabb dolgok is (Lendvai Ildikó pedig katasztrófának nevezte, ha a mai helyzetet egy felelőtlen választással és kampánnyal súlyosítjuk), a liberálisok először a tőlük már megszokott, „nem kizárt, megfontoljuk”-féle álláspontra helyezkedtek, ma viszont kategorikusan nemet mondtak, míg az MDF kitérő választ adott, már amennyiben Dávid Ibolya a Fidesz gazdasági programjától tette függővé az ügyet.

Ami azt illeti, a szabad demokraták és az MDF hezitálása nem túlságosan meglepő, lévén pillanatnyilag – már ha hihetünk a méréseknek – egyikük sem jutna be a Parlamentbe, ami már eleve irreálissá teszi Navracsicsék tervének a megvalósítását..., és bár 2010-ig aligha történnek csodák, a liberálisok és a fórumosok – „a remény hal meg utoljára” elv alapján –vélhetően nem siettetnek majd semmiféle előrehozott választást. Ám akár így lesz, akár úgy, annyi biztos, hogy a Fidesz részéről nagyon ügyes húzás volt bedobni ezt a „feloszlatós” dumát, amellyel több legyet is ütnek egy csapásra. Így mindenekelőtt tematizálják a közbeszédet, amely most hosszabb-rövidebb ideig ezzel a kérdéssel lesz elfogalva, egyszersmind a miniszterelnöktől is átveszik a kommunikáció irányítását, nem hagyva, hogy az háborítatlanul játssza tovább „a válság hajósa” szerepet, amely akár szavazatokat is hozhat a szocialisták konyhájára. Aztán persze, az sem mellékes, hogy a Fidesz ezzel az akcióval ismételten bizonyíthatja a kormány mielőbbi leváltásával kapcsolatos eltökéltségét, amelyben egyes tagok és szimpatizánsok már-már kételkedni kezdtek, mondván, lehetne jóval erőteljesebb is Orbánék politizálása. És végül, de nem utolsó sorban, a leghülyébbek számára is teljesen világossá lehet tenni, hogy ki az igazi ellenzék, illetve milyen a valódi ellenzéki magatartás, hiszen az SZDSZ és az MDF – a fentebb említett okok miatt – nyilvánvalóan nem sorakozik fel Orbánék mögé, ami újabb alkalmat ad arra, hogy a Fidesz felemlegesse Fodorék és Dávidék kétkulacsosságát. Úgyhogy a politikai haszon eléggé nyilvánvaló, és ha Orbánék le is verik a „lécet”, nyugodtan elmondhatják, hogy biztató kísérlet volt.