„Mindig hű maradtam az eszményeimhez”

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] „Kár volt az egy a tábor, egy a zászló elvét 2002-ben meghirdetni.”
FOTÓ: DARNAY KATALIN
[/caption]– Az új országgyűlés megalakulása után, 2006-ban, egyik első felszólalásában kritikus szavakkal illette a hazai politikai viszonyokat, a politikusok és a pártok stílusát, tevékenységét. Néhány hete pedig bejelentette, hogy lemond képviselői mandátumáról. Miért éppen most? Miért várt eddig a döntéssel, ha már több mint két és fél évvel korábban is lesújtó véleménye volt a magyar politikáról?
– Tavaly nyár végén–ősszel rá kellett jönnöm arra, hogy ez a parlamenti világ esélyt sem ad a jóra, ugyanakkor elviselhetetlen színvonalon folytatja le a politikai vitákat. 2006-ban felkértek, hogy legyek az MDF Pest megyei listájának vezetője. Elvállaltam, de nem gondoltam arra, hogy tartósan be is töltöm. Aztán azért kapacitáltak, hogy ne mondjak le, maradjak. Tavaly karácsony előtt már szűkebb körben jeleztem, hogy mi a szándékom, de az MDF választmánya előtt akartam bejelenteni. Az elnökség és a választmány üléseire azért el fogok járni.

– Tudja már, ki lesz az utódja a frakcióban?
– Vannak megszabott választási szisztémák, így ezt majd a választmány dönti el.

– Az MDF frakciójában a közelmúltban történt egy érdekes változás, amikor Lengyel Zoltán korábban fideszes, majd független képviselő beült a demokrata fórum soraiba.
– Ezt az MDF felszámolására irányuló, támadó szándék miatt úgy tüntetik fel, mintha valami nagyon nagy dolog történt volna. Lengyel Zoltán az országgyűlésben mellettem ült, normális embernek láttam. Az MDF frakciója a szerintem alkotmányellenes házszabály szerint megszűnt volna, ha tíz fő alá csökken. Kényszerlépés volt Lengyel belépése? Az volt.

– Az MDF-nek van abban felelőssége, hogy politikai közállapotaink olyanok lettek, amilyenek?
– Nem hiszem, hogy ebben az MDF-nek lenne felelőssége. A demokrata fórum részéről nem hangzanak el olyan jelzők, amelyek a parlamenti vita szerves részévé váltak. Ha mindenki olyan stílusban jelenítené meg önmagát és politikai szándékait, mint az MDF, akkor talán az ország dolgaival is kevesebb ingerültséggel és gyűlölködéssel foglalkoznának a „honatyák”.

[caption id="" align="alignleft" width="235"] „Az MDF szerencséjét Antall Józsefnek hívták, miniszterelnökké választása önmagában szelekciós tényező volt a pártban.”
FOTÓ: DARNAY KATALIN
[/caption]– Pártja mostanában meglehetősen nehéz helyzetben van, gondoljunk például arra, hogy az MDF jelöltjét kizárták a ferencvárosi időközi választáson indulásból.
– Ezt az ügyet különösebben nem ismerem, de mintha valamilyen akció lett volna mögötte. Az MDF számtalanszor volt már nehéz helyzetben. Jobboldali eszmények jegyében középen maradni nehéz helyzetet jelent. Különösen nehéz akkor, ha olyan törekvések indulnak meg az egyik politikai oldalon, hogy ott csak egy párt legyen. Kár volt az „egy a tábor, egy a zászló” elvét 2002-ben meghirdetni. Mégis van MDF, illetve születőben van egy radikális hangokra még érzékenyebb csoportosulással támogatott Jobbik. A demokrata fórum nem kell a radikalizálódó jobboldalnak, és nem kell a baloldalnak.

– Biztos, hogy nem kell a baloldalnak?
– Nem kell. Csak olyan értelemben, hogy az ellenfelet gyengítse. De az MDF-ről köztudott, hogy sosem élt baloldali párttal szimbiózisban. Az MDF a jobboldalon olyan helyet foglal el, amit a Deák Ferenc-i politikai gondolkodás és a józan mértéktartás jellemez. A demokrata fórum a nemzetépítő jobboldaliság hagyományait követi, ami elveti a radikális jegyeket.

– Úgy tűnik, ezekre az eszmékre kevesen fogékonyak, mert az MDF a közvélemény-kutatások szerint csupán néhány százalékon áll.
– Az előbb említett okok miatt. Az MDF-ben a válságot mindig külső tényezők okozták.

– Azért sok példát lehet említeni ennek az ellenkezőjére. Csurka István még Antall József életében megalapította a MIÉP-et, aztán ott volt az ugyancsak az MDF-ből kivált MDNP, végül Lezsák Sándor vezetésével hagyta ott képviselők egy csoportja a pártot.
– Persze, de az MDF mozgalom volt. Kormányt is úgy alakított 1990-ben, hogy a pártélet belső kohéziója, rendszere még nem fejlődött ki. Ez a bizonyos mozgalmi tábor nagyon összetett volt, de ez logikus is. Az MDF szerencséjét Antall Józsefnek hívták, miniszterelnökké választása önmagában szelekciós tényező volt a pártban. A mozgalmiság később is hatott a kiválásokra, és persze a hitvallás és a hűség hiánya is. Az MDF azonban folyamatosan létezett. Az MDNP például nem kellett a Fidesznek mint szövetséges, a választóknak pedig mint párt. Meg is szűnt hamarosan.

– A tavaly őszi, igencsak eldurvult elnökválasztási harcot, Almássy Kornél indulását is külső tényezők okozta fejleménynek tartja?
– Nem kétséges, hogy Almássy fellépése külső inspirációra történt. Nagyanyja egyébként egyetemi évfolyamtársam volt, nagyanyja öccse máig legjobb barátom. Nem örültem, hogy valamiféle körök úgy gondolták, legyen Almássy az MDF elnöke, mert arra nem érett meg.
 
– Milyen körökre gondol?
– Ezt nem fogalmaznám meg közelebbről, nekem is homályos. Azt láttam, hogy Almássy külső tényezők hatására kapott bátorságra. Ez a fiú kárt és zavart okozott az MDF-ben. Megállapodtunk, hogy miután visszalépett, fél évig nem szerepel.  Ezt elfogadta. Aztán a tisztújító országos gyűlés előtt kiállt a sajtó elé, és borzasztó dolgokat mondott, mint egy született ellenség, korbácsolta az indulatokat az MDF ellen. Ez a fajta megnyilatkozás mutatta, hogy ártó szándékról van szó. Aki kifelé ártó szándékkal nyilatkozik, attól meg kell szabadulni.

Boross Péter

Somogyban, Nagybajomban született 1928. augusztus 28-án.

A Magyar Köztársaság miniszterelnöke volt, korábban pedig a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter, majd belügyminiszter. 1994 és 1998 között, majd 2006-tól 2009-ig az MDF országgyűlési képviselője.

Részt vett az 1956-os forradalomban, utána letartóztatták, majd internálták. Az 1960-as évek közepétől nyugdíjba vonulásáig, a rendszerváltásig a vendéglátóiparban dolgozott: előbb csaposként, később vezető pozícióban, a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat vezérigazgatói posztján. Nős, két gyermeke van.

– Az MDF ősszel azt javasolta: oszlassa fel magát az országgyűlés, és tartsanak előrehozott választást. Továbbra is úgy gondolják, hogy ez lenne a megoldás az ország problémáira?
– Ez a kormány szemlátomást nem lesz abban a helyzetben, hogy olyan döntéseket hozzon, amilyenekre most szükség van. Látszik a visszakozás bizonyos ügyekben. A kabinet volt hitestársa, az SZDSZ előre kijelenti, hogy mihez nem járul hozzá. Ilyen körülmények között egy előrehozott választás összes feltétele megteremtődött Magyarországon. Vissza kell szerezni azt a nemzetközi presztízsét is az országnak, amit elvesztett. A várható győztesnek is újra kell gondolnia önmagát.

– Vállal nyilvános szereplést, ha már nem lesz országgyűlési képviselő?
– Az MDF érdekében kívánok tevékenykedni. Ha bármelyik sajtóorgánum megkérdezi a véleményemet, akkor el fogom mondani. Nem fogok köntörfalazni.

– Milyen emlékekkel hagyja ott az aktív politikusi pályát?
– Úgy érzem, hogy miniszterelnökségem, titkosszolgálati és belügyminiszterségem idején teljesítettem a kötelességemet. Akkor a baloldali sajtó tartott össztűz alatt, most jobbról kapom a horogütéseket. A magyar sors ismeretében nem nagyszerű pozíció ez? Nálam sokkal nagyobb egyéniségeknek, Széchenyinek, Tisza Kálmánnak, Bethlen Istvánnak is hasonló sors jutott. Ilyen eszmények jelennek meg előttem: olyan embereké, akik mindig magyarnak és józannak tudtak megmaradni.

A Magyar Köztársaság miniszterelnöke volt, korábban pedig a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter, majd belügyminiszter. 1994 és 1998 között, majd 2006-tól 2009-ig az MDF országgyűlési képviselője.

Részt vett az 1956-os forradalomban, utána letartóztatták, majd internálták. Az 1960-as évek közepétől nyugdíjba vonulásáig, a rendszerváltásig a vendéglátóiparban dolgozott: előbb csaposként, később vezető pozícióban, a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat vezérigazgatói posztján. Nős, két gyermeke van. Boross Péter „Kár volt az „egy a tábor, egy a zászló” elvét 2002-ben meghirdetni.” FOTÓ: DARNAY KATALIN „Az MDF szerencséjét Antall Józsefnek hívták, miniszterelnökké választása önmagában szelekciós tényező volt a pártban.” FOTÓ: DARNAY KATALIN -->