„Bűnös” pártok

Minthogy már igencsak régen semmiféle illúzióm sincs a magyar közéleti, politikai szereplők morális tartását illetően, egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy számukra – talán „a cél szentesíti az eszközt” elvből kiindulva – semmi sem drága, ha a saját érdekeikről van szó. Ám hiába is vagyok tökéletesen tisztában mindezzel, az érintetteknek azért időről időre mégis sikerül meglepniük, amiként történt az most is, az egyik csepeli iskolában szerdán lezajlott kettős emberölés kapcsán. És bár fogalmam sincsen, egyesek miért gondolták és gondolják úgy, hogy a hazai kriminalisztika történetében párját ritkító brutalitással és szenvtelenséggel végrehajtott, már-már kivégzésnek tűnő gyilkosságból valamiféle hasznot lehet és kell húzni, tény, hogy nem sokkal a drámai eseményeket követően (és azóta is) elképesztőnél elképesztőbb vélemények láttak napvilágot. Ott van mindjárt Kerpen Gábornak, a manapság szinte folyamatos sztrájkkészültségben lévő Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete elnökének nyilatkozata..., mert az még csak rendben van, amikor a PDSZ vezetője arról beszél, miszerint „azzal, hogy oktatási intézményben öltek embert, átszakadt egy eddig szilárdnak tűnő gát”, ám vajon hogy jön ehhez a bűncselekményhez az a gondolat, hogy tudniillik a gyilkosság „komoly jelzés arra is, hogy az oktatás (...) illetve az abban dolgozók társadalmi megbecsültségének javítása, védelme azonnali intézkedéseket követel”. Mert bár ez utóbbi véleménnyel kétségkívül egyet lehet érteni, egy csöppet sem ízléses, ha valaki egy tragédiát igyekszik a maga javára fordítani..., függetlenül attól, hogy melyek a céljai.

Ám amíg a Kerpen-féle magatartást inkább csak visszatetszőnek tartom, addig azt a fajta mentalitást, mondhatni szánalmas erőlködést, amelyet az írott és az elektronikus sajtó egy részénél tapasztalok, és amely arra irányul, hogy valamiféle pártügyet kreáljon egy közönséges bűntettből..., nos, az már gyomorforgató. És ez még akkor is így van, ha az MSZP-ről kialakult – manapság egyébként sem túl pozitív – képnek bizonyára nem tesz nagyon jót, hogy a sikkasztási, majd emberölési ügybe keveredett, azóta már a rendőrség őrizetében lévő gyanúsított a szocialista párt egyik helyi vezetője volt. De, az isten szerelmére, próbáljunk már meg gondolkodni..., innentől kezdve akkor az lesz a médiában a követendő trend, hogy minden egyes, ilyen-olyan bűntettet elkövető személyek balhéjából megkísérlünk majd valamiféle feltételezett politikai tőkét kovácsolni? Tényleg úgy szóljon majd egy újságcím, hogy „Megint ittasan vezett az MDF-es pincér”? Vagy hogy „Az SZDSZ-es orvos egy ollót felejtett a betegben”? Ha meg az illető netán nem lenne párttag, találjuk ki azt a megoldást, hogy „Z. Lajos, 2006-os Fidesz-szavazó, gázolt a zebrán”? Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a „sötét oldalon” járók politikai kötődését bárki is elhallgassa  (különösen, ha vezető politikusok esetében), de azt szerintem kizárólag akkor lehet és kell hangsúlyosan feltüntetni, ha az általa elkövetett (bűn)cselekmény valamilyen módon összefügg a pártban vállalt szereppel (lásd például a „Zuschlag-brigád” sztoriját, ahol az MSZP-ben viselt tisztség tette lehetővé a pénzek „lenyúlását”). Ellenkező esetben ugyanis a történet nem szól másról, mint puszta indulatkeltésről. Nem zárom ki persze, hogy ez is a cél.