Bio-gombnyomók

Hát, nem is nagyon tudom, hogy sírjak-e vagy inkább nevessek azon a  javában dúló vitán, amely a terézvárosi vélt vagy valós ingatlanpanama nyomán bontakozott ki, s amely – kissé leegyszerűsítve a dolgot – arról szól, hogy az önkormányzatokban ücsörgő hölgyeknek és uraknak kell-e egyáltalán valamihez érteniük, vagy lehetnek akármilyen hülyék, feltéve, hogy az „igen” és a „nem” gombot képesek egymástól megkülönböztetni. A polémia nagy részben Gémesi Györgynek, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége elnökének köszöhető, aki a minap azon véleményének adott hangot, miszerint a képviselők abszolút nem kötelesek érteni a szakmai kérdésekhez, és mivel kizárólag az eléjük tett, előkészített anyag alapján mérlegelhetik a szavazatukat, nem is terhelheti őket semmiféle felelősség a döntésükért. Ezzel gyökeresen ellentétes álláspontot fogalmazott meg viszont Fleck Zoltán jogszociológus, aki egy nyilatkozatában nem csupán arról beszélt, hogy a terézvárosi történet akár még kedvezően is hathat a hazai közélet tisztaságára, hanem arról is, hogy a „nem értek hozzá”, „én a frakció álláspontjának megfelelően szavaztam”, „engem legfeljebb csak politikai felelősség terhel”-féle kijelentésekkel a jelek szerint idehaza sem lehet a végtelenségig takarózni, és hogy a választók – akik annak idején felhatalmazást adtak a közvagyonnal való gazdálkodásra – egészen biztosan nem arra szavaztak, hogy a képviselők féláron vagy még olcsóbban kótyavetyéljék el az ingatlanvagyont.

Nos, ami engem illet, magam sem tudom (és nem is akarom) elfogadni, hogy a képviselő-testületek kizárólag amolyan díszletként, egyfajta bio-gobnyomókként funkcionáljanak, akik a tudatlanságukra, a hozzáértés hiányára hivatkozva menekül(het)nek meg a felelősségrevonástól, legyen bármekkora is az általuk okozott kár. És bár tisztában vagyok azzal, hogy maga a vonatkozó törvény sem jó (amely a döntéshozói jogosítványokhoz nem társít hasonló mérvű felelősséget), továbbá, hogy senki sem lehet az élet valamennyi területen magabiztosan mozgó polihisztor, dehát, az Isten szerelmére, azt se tekintsük már természetesnek, hogy a településeket  irányító önkormányzatok tagjai csakis melegedni, no, és természetesen a „jól megérdemelt” tiszteletdíjukért járjanak be a város- és községházára, ahol aztán bohóckodhatnak – vagy éppen lophatnak, csalhatnak – kedvük szerint, hiszen úgy sincsen semminek semmilyen következménye. Ami pedig a hozzáértést (vagy annak hiányát) illeti..., vajon ki vagy mi tiltja a  képviselőknek, hogy utánanézzenek a dolgoknak, esetleg hogy szakértők véleményét kérjék ki, ha már egyszer nekik nem tűnik fel például, hogy értékes ingatlanok sokasága kel el messze-messze ár alatt. Egyébként ha valakinek a téma kapcsán eszébe jutna a szép emlékezetű Simicska Lajos oly sokat emlegetett bölcsessége, hogy tudniillik „mindenkinek jogában áll hülyének lenni”..., nos, szerintem ez a történet nem erről szól. Már csak azért sem, mert itt minket néznek hülyének.