Az okos emberek és a piálási divat

[caption id="" align="alignleft" width="465"] Az okos emberek jobban hajlanak az alkoholizálásra?
[/caption]Az okos emberek jobban hajlanak az alkoholizálásra, mint a nem okosak – állították az egyik tévécsatorna reggeli műsorában. A jelenlévők majdhogynem üdvrivalgásban törtek ki: akkor őket felveti az ész. (Nem mintha nem lettek volna róla meggyőződve eddig is. Hiszen Isten összes adománya közül éppen az ész az, amelynek hiánya miatt senki nem reklamál.)

Az okos ember többet töpreng, érveltek a műsorban. Emészti magát az élet galádsága miatt, ezért nagyobb szüksége van az önbódításra. És hogy ki a függő? Aki legalább három deci alkoholnál kevesebbel nem bírja ki naponta. Az egyik vendég röhögcsélt, hogy márpedig annyi kell. A csevej végén kedélyesen koccintottak. Mi akart ez lenni? Reklám az ivászat mellett? Jófejkedés, hogy az alkeszek szívesebben kapcsoljanak a csatornára?

Mondják, az alkohol öl, butít, és nyomorba dönt. Butít? Vagyis hiába örülnek az okos alkoholisták, sokáig ők sem maradnak okosak. De mi van az absztinensekkel, akikben szintén pislákol némi értelem? Akik vagy utálják az alkoholt, vagy hidegen hagyja őket, vagy valamiért nem ihatnak. Tátognak, mint a partra vetett hal?
Nem tudom, honnan jön ez a lankadatlan piadivat. Inni akkora sikk, hogy aki nem teszi, reménye sincs rá, hogy befogadják a társaságba. Sótlannak tartják, aki elrontja a hangulatot, mert mialatt mindenki elázik, ő száraz marad.

Régebben én is italoztam. Első főnököm nem vetette meg a sört-bort-pálinkát, és amikor még újoncként elmentem a kollektívával egy munkahelyi kirándulásra, körbejárt a butykos. Jól meghúztam – imádtam, ahogy szétáradt bennem az az összetéveszthetetlen melegség. A főnök rögtön átváltott magázásból tegezésbe, és vígan harsogta: „becsületes leány! Ilyen kell nekem az irodába!” Később egy-egy fárasztó nap után gyakran ültünk be a kollégákkal sörözni a közeli kocsmába. A korsók mellett csoportterápiáztunk: kibeszéltük a munkahelyi problémákat. Ha belegondolok, mennyit költöttem piára, hát bizony kiugranék a bőrömből örömömben, ha most az orrom előtt láthatnám azt a pénzkupacot.

Jó pár éve nem ihatok, gyógyszerszedés miatt. Már nem hiányzik, még társaságban sem. Igaz, akik isznak, engem nem nagyon hívnak ezekre az alkalmakra. Néha mégis közéjük keveredem. Egyszer, amikor már mindenki felöntött a garatra, az egyik srác mellém telepedett, és akadozó nyelvvel faggatott, miként lehetséges, hogy én jól érzem magam annak ellenére, hogy egy kortyot sem ittam. Megvontam a vállam. Mondtam neki, egy ideje felfedeztem: nem kell nekem alkohol ahhoz, hogy kellemes legyen az estém. A srácnak ámulatában még a szája is tátva maradt. A költőt már nem idéztem, pedig a vers szerint a szeszekkel csupán mímelni lehet a mámort.

Azért a szilveszteri pezsgőbe belenyaltam. Finom édes volt, áfonyás. Igaz, az említett műsorban a felnőttség mércéjének a száraz italt kiáltották ki. Ezek szerint gyerek maradtam. Nem baj

Rados Virág Az okos emberek jobban hajlanak az alkoholizálásra? Ital -->