„Tompítani fogjuk a válság kárait”

– Beszélgetésünk idején még nem jár a vonatok jelentős része, Ferihegyen görög sztrájktörők teljesítenek szolgálatot. Ez a válság tünete, vagy attól teljesen független?
 – A bérharc meglehetősen általános része a szociális érdekegyeztetésnek. Mindenki több bért szeretne, és nem lehet azt mondani, hogy ez nem jogos követelés. A másik oldalról pedig a MÁV 100 milliárd nagyságrendű veszteséget termel évente. Ezeket a veszteségeket mi, adófizetők fizetjük ki. Veszteséges vállalatnál azért sztrájkolni, hogy egy privatizációs bevételből kapjanak sok százezer forintot a dolgozók, meglehetősen furcsa. Általában is azt gondolom, hogy nemcsak a sztrájkolóknak van joguk, hanem azoknak is, akik utazni akarnak. Szerintem nem lehet sztrájkkal büntetni sok százezer embert. Sajnálatos, hogy a legnagyobb ellenzéki párt az értelmetlen és igaztalan sztrájk szervezői mellé állt, szembefordulva az ország döntő többségével.
 
[caption id="" align="aligncenter" width="460"] „Egy olyan országban, amelynek az európai recesszió miatt jövőre nem fog nőni a gazdasága, nem lehet a jövedelmeket növelni.”
FOTÓ: DARNAY KATALIN
[/caption]– Ön azt mondta, hogy a sztrájktörvény is módosításra szorul. Várható-e ebben a közeljövőben lépés?
– Ha rajtam múlna, akkor módosítanánk a sztrájktörvényt. De ehhez még sokak egyetértésére van szükség. És előbb kell az egyetértés a társadalmi partnerek között, utána kell meghozni a döntést. Aztán pedig kétharmados többségre lesz szükség a parlamentben. Mind a kettőt nehéz megszerezni, de az ország érdekében érdemes megpróbálni. Szerintem ugyanis nincs rendben, hogy fel lehet forgatni egy ország életét úgy, hogy az ország többsége is azt gondolja, itt őt méltánytalanság éri. Helyenként egyetlen- egy ember képes egy vasútállomáson megbénítani a közlekedést. Nincs ez rendjén.
 
– Orbán Viktor szerint a sztrájk eszközével kell rávenni a kormányt arra, hogy gazdaságpolitikai fordulatot hajtson végre. Mit szól ehhez?
– Az állítás mindkét felét el kell utasítani. Az ország többsége azt mondja, hogy nyugalomban és békében akar élni, és nem sztrájkokkal körülvett világban. Nem lehet vizet prédikálni és bort inni. Mert mit mond ezzel a pártelnök úr? Fizessünk ezeknek az embereknek még többet a költségvetésből! Arra buzdítja őket, hogy annak érdekében gyakoroljanak nyomást a kormányra, hogy vállaljon még több fizetési kötelezettséget. Másik oldalról 180 fokos gazdaságpolitikai fordulatról beszél, radikális kamat- és adócsökkentéssel. Nincs olyan mértékadó közgazdász, aki azt mondja, hogy lehet radikális adó- és kamatcsökkentést csinálni. Szerintem Magyarország jelenlegi bajainak egy része éppen abból származik, hogy a politikai küzdelemben ilyenfajta felelőtlenségek sokasága hangzik el évek óta. Némely ellenzéki politikusok csak olyat hajlandók mondani, ami kedves az emberek fülének. Hogy utána mi történik az országgal, az nekik mindegy. Én ebben a kártékony politikában nem akarok részt venni. Véget kívánok vetni annak a politikának, amelynek csak egyetlenegy tartalma van: mit akarnak hallani a választók. Ez felelőtlenség, amely méltatlan olyan politikustól, aki a vágyálmaiban államférfi szeretne lenni.
 
– Hogyan látja, mikor kezdődött ez a politikai felelőtlenség Magyarországon?
– 2000–2002-ben. Az Orbán-kabinet idején a hetvenszázalékos béremeléssel, aztán a bőkezű otthonteremtési támogatással, amely csúcsidőben 300 milliárdot vitt el a költségvetésből, és 30 milliókat vehettek fel emberek több lakás megvásárlására, kamattámogatással. A 2002-re tervezett hiány egészét júniusra teljesítette az Orbán-kormány. Ezt követően mi szocialisták is olyan imponáló szociális ígéreteket tettünk, majd be is tartottuk, amelyek hosszú távon bajokat okoztak. A közalkalmazottak fizetésének vásárlóértéke 2000 és 2008 között 50 százalékkal növekedett! Anélkül, hogy az országnak több lett volna a teljesítménye. Én 2006-ban azt mondtam, hogy ez nem folytatható. Ez sokakban türelmetlenséget szül. Fizetjük ennek árát népszerűségben, de be kell hogy valljam, a népszerűség érdekel legkevésbé.
 
– Az a kisvárosi olvasó, aki keményen dolgozott, és csak hitel segítségével tudott nagyobb lakásba költözni, végre tudott venni egy rendes tévét, egy rendes autót, az vajon hogyan fogadja most ezeket a szavakat?
 – Neki is el kell döntenie: azt várja-e el a miniszterelnöktől, hogy az ország egészének érdekét képviselje, vagy azt, hogy olyan ígéreteket tegyen neki, amelyek lehet, hogy rövid távon szimpatikusak, de az országot tönkreteszik. Sajnos nem mindig igaz az, hogy ami holnap jó az embereknek, az holnapután jó az országnak. Muszáj azt kérnem mindenkitől, hogy legyünk már józanok. Egy olyan országban, amelynek jövőre – az európai recesszió miatt – nem fog nőni a gazdasága, nem lehet a jövedelmeket növelni. Nem biztos, hogy a választók ezt könnyen elfogadják. A következő másfél évben mégis csak olyat fogok mondani, ami erről a józan felelősségről szól. És ők eldönthetik, hogy ilyen politikát akarnak vagy másmilyet.
 
– Az ön kormánya hol követett el hibát?
– Egy tévedésünk volt. Ez az adócsökkentés. Magyarországon négy nagy adócsökkentési program volt 1992 óta. A társasági adó csökkentése 1995-ben, a járulékcsökkentés, (ezt a Fidesz csinálta), a személyi jövedelemadó csökkentése 2002 és 2005 között, valamint az általános forgalmi adó csökkentése 2006-ban. De egyik se hozott többletbevételt, és nem teremtett több munkahelyet. Ha mi most adót csökkentenénk, annak egyetlenegy következménye lenne: vagy hiteleket kellene felvenni, vagy nem tudnánk még ennyi bért és nyugdíjat sem kifizetni. Melyiket tegyük?
 
– A mostani válság azonban munkahelyeket szüntet meg. Mire számíthatunk még?
– Egyetlen munkahely elvesztése is szörnyűséges. Mi azzal számolunk, hogy ötven és százezer közötti munkahely veszhet el reálisan. Ez nagyon sok, de az ehhez szükséges fedezet bent van a költségvetésben. Ha ennél több lesz, akkor az elmúlt tíz évben először érdemi foglalkoztatás-csökkenés történhet. A kormányom és én minden erőnkkel azon leszünk, hogy ennek a kárát tompítsuk. Segíteni fogunk.
 
– Mi tesznek, hogy több munkahely legyen?
 – A beruházásokat élénkítjük, ami hat az építőiparra. Nagyjából 2000 milliárd forintunk lesz erre a következő másfél évben. Ez nagyon sok pénz, ami alapvetően infrastruktúrafejlesztésre áll rendelkezésre. Úgy próbáljuk alakítani a munkaadói járulékrendszert is, hogy érdemes legyen több embert foglalkoztatni.
 
– Miket fognak építeni?
– Ezer kilométer alsóbbrendű utat például. A terv ötszáz iskolaépület felújítása, mintegy negyven egészségügyi beruházás, ivóvíz- és szennyvízhálózatok, szemétégetők, vasútfejlesztés, szélessávú internet-hozzáférés. A pályázatok egy részét már kiírtuk, a munka sok helyen már el is kezdődött. A kormány képes lesz ezt levezényelni, szervezni. Piacokat teremteni, vagy autóalkatrészeket vásárolni a kormány nem tud. A válságkezelés a dolgunk. Örülök, hogy a szakemberek szerint a kormány jól végzi a dolgát.
 
– Legutóbb megint fölmerült, hogy a politikai elit csúcsvezetőit, az összes párt elnökét, közöttük önt, meghallgatnák a Zuschlag-perben. Tanúskodik, ha ilyen kérés érkezik?
– Naná!

– Mennyit ártott a szocialistáknak ez az ügy, és mennyit árthat még?
– A magyar szürke- és feketegazdaság egyik mozgatórugója a rendszerváltozás óta a megoldatlan pártfinanszírozás. Amikor 2006-ban hivatalba léptünk, benyújtottunk egy új pártfinanszírozási törvényt. Elakadt a parlamentben. Tavaly ősszel újra kezdeményeztünk egy törvényt, márciusra a szakértők megállapodtak. Megállapodott mind az öt párt szakértője, azt mondták: ez rendben van. És mi történt? Az történt, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz azt mondta, hogy mégsem hajlandó elfogadni. Az ő bűnük ez. Az én lelkiismeretem tiszta. Velem, velünk ellentétben a Fidesz valami miatt nem akarja a világos viszonyokat. Trükközik. Nem akarta tisztába tenni a költségtérítés ügyét sem. Nem akarta tisztába tenni a képviselői jövedelmeket. És tudja, miért nem? Mert nem akarja, hogy a saját pártjában átlátható viszonyok legyenek.
 
– A szocialistáknál átláthatók a viszonyok? A Zuschlag-ügy nem erre utal.
– A szocialisták arra törekszenek, hogy átláthatók legyenek. Nem mentegetőzés, de az ország tele van a fideszes önkormányza-tok zavaros ügyeivel. Nézze, én a politikában sok mindent láttam. Ezért is mondom, hogy meg kell oldani a pártok finanszírozását.  Olcsó populizmus, hogy rendbe lehet tenni úgy a pártfinanszírozást, hogy közben legálisan, a költségvetésből nem jutnak több forráshoz a pártok.
 
– Újraindul 2010-ben?
– Ez most nem kérdés, erről ma felelőtlenség lenne nyilatkozni. Ezernyi dolgunk van. Egyetlen személyi kérdés van ma napirenden, a szocialista párt elnöki tiszte. A tisztújítás jövő tavasszal lesz. Indulok a szocialista párt elnöki székéért. Később pedig megfelelő időben kell arról dönteni, hogy ki legyen a miniszterelnök-jelöltünk. Nyilván az, akiben a magyar baloldal leginkább azt látja, hogy szándékát, világlátását, programját a siker legnagyobb reményével tudja képviselni.

– Megy szabadságra?
– Igen, Ausztriába. Ott lesz a család újévig. Januárban vagy februárban, az iskolai síszünet idején nem mehetek szabadságra, akkor nekem már dolgozni kell. Ezért amióta miniszterelnök vagyok, ezt mindig az ünnepekre hozzuk előre. Először nagyon féltem tőle, milyen az, amikor az ember nem itthon karácsonyozik. De az alapvető szokásokat ott is megtartjuk természetesen. Idén egy picike faházat bérlünk, síelés, főzés, olvasás a program. Lehet, hogy megnézem a 24 óra filmsorozat egy újabb évadját. Az ország minden polgárának áldott, békés karácsonyt és sikeres új évet kívánok!

1990: Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs, Közgazdaság-tudományi Kar, egyetemi diploma.

1984–1988: KISZ Pécsi Városi Bizottság, titkár.

1988–1989: KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanács, elnök.

1989: Demisz-alelnök.

2002–2003: a miniszterelnök stratégiai főtanácsadója.

2003. máj.–2004. szept.: sportminiszter.

2004. szeptember 29-től miniszterelnök.

2007 márciusától a Magyar Szocialista Párt elnöke.

Nős, felesége Dobrev Klára. Gyerekek: Péter (1988); Bálint (1990); Anna (1996); Tamás (1997).

1990: Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs, Közgazdaság-tudományi Kar, egyetemi diploma.

1984–1988: KISZ Pécsi Városi Bizottság, titkár.

1988–1989: KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanács, elnök.

1989: Demisz-alelnök.

2002–2003: a miniszterelnök stratégiai főtanácsadója.

2003. máj.–2004. szept.: sportminiszter.

2004. szeptember 29-től miniszterelnök.

2007 márciusától a Magyar Szocialista Párt elnöke.

Nős, felesége Dobrev Klára. Gyerekek: Péter (1988); Bálint (1990); Anna (1996); Tamás (1997). „Egy olyan országban, amelynek az európai recesszió miatt jövőre nem fog nőni a gazdasága, nem lehet a jövedelmeket növelni.”
FOTÓ: DARNAY KATALIN Gyurcsány Ferenc -->