Miért ijesztgetik egymást az emberek?

[caption id="" align="alignright" width="235"] „Ha neki nem sikerült, akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is?”
[/caption]Itt van például Csaba az edzőteremből. Köztudott, hogy ilyen helyeken némelyek mindenféle doppingszerrel gyúrják magukat fiók-Schwarzeneggerekre. Csaba is így tesz. Amikor megtudta, hogy egy betegség után hormonkezelést kapok, beindult. „Na, az szteroid – közölte. – Fehérje és tesztoszteron. Olyan leszel tőle, mint egy férfi.” Hüledeztem, tiltakoztam: miképpen képzelheti, hogy egy nőt férfihormonnal tömnek orvosilag? De Csaba biztos volt a dolgában. Neki elhihetem, az anyja ápolónő, és ő is kórházban dolgozott.

Megrogytam. Orvostudományból és gyógyszerészetből nem vagyok kiművelt emberfő. Rohantam az öltözőbe a mobilomért, és lóhalálában hívtam a nőgyógyászomat. „A készítménynek köze nincs a szteroidokhoz és a tesztoszteronhoz – mondta a doktor. – A fiatalembernek azt üzenem, hogy lapozgassa a gyógyszerkönyvet.” Mentem ki újságolni, hogy én nyertem. Mire a srác: ó, ő egyáltalán nem állított olyasmiket, amiket tíz perce még állított. Csak javasolta, kérdezzem meg az orvosomat, mit szedek. És olyan ártatlan képpel nézett a szemembe, mintha a rémületem láttán nem ő nyomott volna el az imént egy jóízű vigyort.

Más. Néhány éve felvenni készültem az életbiztosítási összeget, amit jó ideje fizettem. Az ügynököm az évforduló leteltével több mint egy milkát ígért. Kollégám, Feri gúnyosan kaccantott a hírre. „Nem lesz abból semmi – jósolta. – Én is perkáltam a díjat évekig, aztán hozzám vágták a felét.” Később, amikor elújságoltam neki, hogy zsebemben a zsé, ajkbiggyesztve oldalgott el.

Amíg szingli életet éltem és vadásztam a Nagy Ő-re, a leggyakoribb téma az új kapcsolatok jövője volt. Valahányszor feltűnt a láthatáron egy ígéretes jelölt, ismerőseim harci riadót fújtak. „Ne éld bele magad, biztosan ez is egy hülye!” Holott mit sem tudtak az illetőről. És most, hogy tavasszal eljegyzett a vőlegényem, aki imád, még mindig akad károgó. „Összeházasodtok? Na, ne! El fogtok válni, a pasi pedig viszi magával mindenedet.” Bájos.

Vajon miért ijesztgetik egymást az emberek? Mert ez egy rosszkedvű társadalom? Mert a népesség kilencven százaléka depressziós, azaz krónikus borúlátásban szenved? Mert, ha neki nem sikerült, akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is? Lehetséges. De én leginkább egyfajta hatalomvágyat sejtek ebben. Játszmát. Aki kezdeményezi, első körben rendkívül jól informáltnak tünteti fel magát. Márpedig az információ hatalom. Ő tehát fejemhez vágja az általa tudottakat, és figyeli a reakciót. Ha elérte a célját, ujjong: megrémített, rám ijesztett, kifacsart. Azaz hatalmat nyert fölöttem.