Keleti Évát mindig érdekelték az újdonságok

Péntek este átadták a Prima Primissima-díjakat. Magyar képzőművészet kategóriában Keleti Éva fotóművész kapta az elismerést.

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] Péntek este átadták a Prima Primissima-díjakat. Magyar képzőművészet kategóriában Keleti Éva fotóművész kapta az elismerést.
[/caption]

– Hogyan ünnepelt?

– A legszűkebb családi körben. Illetve a díjátadó után folyamatosan szólt a mobilom, a vezetékes telefonom, sorban jöttek az sms-ek, az emailek. Hihetetlen, hogy kik gratuláltak. Barátok, távoli ismerősök, de még idegenek is kifejezték jókívánságaikat. Ez egyrészt nekem szólt, másrészt a fotográfiáknak. Például egy kaposvári fotókörtől - akiknél valamikor egyszer jártam - kaptam egy sms-t, hogy „végre”. Nagyon jólesett.

– Mire gondolt amikor megkapta a díjat?

– Már eleve a jelölés nagy megtiszteltetés volt számomra. Annyira váratlan volt, hogy amikor felhívtak a hírrel, nem akartam elhinni. Egy pillanatig nem gondoltam, hogy én ezt az elismerést én fogom megkapni. Úgy gondoltam, hogy már az is egy nagyon nagy dolog, ha egy fotóst jelölnek. De az, hogy egy fotográfus Prima Primissima legyen a képzőművészet kategóriában, az nem csak nekem szólt, hanem a szakmának is. Eddig nálam sokkal hivatottabbak voltak előttem felterjesztve a hat év alatt, mint Korniss Péter és Díner Tamás.

[caption id="" align="alignleft" width="266"] Keleti Éva fotóművész
[/caption]– A díj átvételekor azt mondta, hogy köszöni a barátainak és az ellenségeinek. Miért?

– Minden kritika – akár pozitív vagy negatív – az ember élete során előre visz, és mindenből lehet tanulni. Meg kell köszöni azoknak is, akik nem pozitív véleményt mondtak a munkáimról, mert az ember ilyenkor elkezd gondolkodni, és abból csak jó születhet. Hiszen végiggondolja, hogy mennyi az igazság az észrevételekben, és aztán persze megpróbál változtatni. Így lehet előrébb lépni.

– Emlékszik az első meghatározó képére?

– Természetesen. Kertész Alíz olimpiai bajnok tornászról készítettem egy képet.  Egy iskolai testnevelés órán - amit egy udvaron tartottak – épp ugrik egy gerenda fölött. Ott éreztem meg igazán, hogy a fotográfiával miként lehet a pillanatot rögzíteni. Talán akkor jegyeztem el magam a tánccal is, de ez csak később tudatosodott bennem. Abban az első képben nagyon sok mindennek az ígérete benne volt már, ami később megvalósulhatott. Ez volt az első publikált képem, amire az MTI-nél a kollégáim dicsérően azt mondták, hogy van benne valami.

Keleti Éva

1931-ben született Budapesten.

Pályáját a Magyar Fotónál kezdte, amelyet 1956-ban beolvasztottak a Magyar Távirati Iroda (MTI) szervezetébe. 1976-tól az Új Tükör képszerkesztőjeként dolgozott.

Egyik alapítója volt az Axel Springer Kiadónál az Europress fotóügynökségnek, s 1991-től 2006-ig főszerkesztőként mutatta meg, milyen az, ha valakinek a hivatása az élete. Munkásságát Táncsics Mihály- és Balázs Béla-díjjal ismerték el, érdemes művész címet kapott, s megkapta a Magyar Fotóművészek Szövetsége életműdíját. Keleti Éva tagja a World Press Photo nemzetközi elnökségének is.

– Hogy terelődött élete a fotográfusi pálya felé?

– Az életem első 19 évének semmi köze nem volt a fotográfiához. Vegyész szerettem volna lenni, és csak egy nyári gyakorlat miatt kerültem a Magyar Fotóhoz. Meglátni, megszeretni egy pillanat műve volt. Otthagytam egyetemet és pályát módosítottam.

– Szokott azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha vegyész lesz?

– Valószínűleg egy tisztességes vegyész lettem volna, aki egész nap a laborban ül, és kísérletezik. Az újdonság mindig érdekelt, de a felfedezés ízét igazán fotósként tudtam megízlelni. Másrészt ha nem így döntök, akkor talán egy túlzottan is „normális” pályám lett volna. Visszanézve örülök, hogy nem így történt, mert akkor nem találkoztam volna a férjemmel, aki filmoperatőr volt, és a munkám közben kerültünk össze. S persze akkor most nem lenne ez a családom a gyerekeimmel és az unokáimmal. Minden másképp alakult volna. Nekem ez pont így jó, ahogy alakult és ahogy most van.

– Ha pihen, nyaraláskor visz magával gépet?

– Nem, soha. Nekem az a kikapcsolódás és pihenés, ha egy jó könyvet veszek a kezembe, nagyot sétálok, vagy beszélgetek a barátaimmal, még akár fotográfiáról is. De magánemberként nem szeretek fotózni.

– Mivel telnek a hétköznapjai?

– Sok mindennel foglalkozom. Mai napig tartom a kapcsolatot az Axel Springer kiadóval, ahol 15 gyönyörűséges évet töltöttem, és hihetetlenül jól éreztem magam. Ezen kívül régi fotók között kutatok. A mestereim fotóit találtam meg az MTI-ben, és ebből készítettem egy kiállítást, ami épp most zárult le. Úgy tervezzük, hogy jövőre kiadunk egy könyvet és készítünk hozzá egy grandiózus kiállítást is. Ezen kívül alakul egy Kulturális Fotóügynökség, akik tanácsokat kérnek tőlem. Így három dolog is foglalkoztat egyszerre.

– Nem sok ez egy kicsit? Marad szabadideje?

– Lassan 78 éves leszek, és nagyon jól esik, hogy még gondolnak rám, és szükség van rám,  szeretnek. Ez nekem nem munka, szórakozás. Jól érzem magam a bőrömben, hiszen azt csinálom, amit szeretek.

– A díjjal együtt jár a verhetetlen versenylovat, Kincsemet ábrázoló szobor is. Beteszi a karácsonyfa alá?

– A lovacska kicsit nehezen érkezett haza a díjátadó után, mert elég nagy a mérete. De azt hiszem, hogy ez lesz az egyetlen dísze a karácsonyfámnak az idén.

Pályáját a Magyar Fotónál kezdte, amelyet 1956-ban beolvasztottak a Magyar Távirati Iroda (MTI) szervezetébe. 1976-tól az Új Tükör képszerkesztőjeként dolgozott.

Egyik alapítója volt az Axel Springer Kiadónál az Europress fotóügynökségnek, s 1991-től 2006-ig főszerkesztőként mutatta meg, milyen az, ha valakinek a hivatása az élete. Munkásságát Táncsics Mihály- és Balázs Béla-díjjal ismerték el, érdemes művész címet kapott, s megkapta a Magyar Fotóművészek Szövetsége életműdíját. Keleti Éva tagja a World Press Photo nemzetközi elnökségének is. Péntek este átadták a Prima Primissima-díjakat. Magyar képzőművészet kategóriában Keleti Éva fotóművész kapta az elismerést. Péntek este átadták a Prima Primissima-díjakat. Magyar képzőművészet kategóriában Keleti Éva fotóművész kapta az elismerést. Keleti Éva fotóművész -->