Árulók és tévedők

„Bagoly mondja verébnek...”, „más szemében a szálkát is...”, „ha nem szóltál volna, bölcs maradtál volna”..., nos, nagyjából e bölcsességeket üzente a Magyar Demokrata Fórum nevében Herényi Károly frakcióvezető és Dávid Ibolya elnök Orbán Viktornak abban a – számomra rendkívül szórakoztató – vitában, amely már napok óta folyik a két párt között, és amely úgy nagyjából arról szól, hogy akkor most kik is azok a kilóra, dekára, sőt, grammra megvett „aljaspiszkossötétbenbújkáló árulók”, akik ugyan a nagy nyilvánosság előtt fennhangon és kíméletlenül bírálják a kormánypártot, ám a parlamentben együtt szavaznak azzal, megmentve így Gyurcsányt és csapatát a tuti biztos bukástól. És bár a „szkanderezést” ebben az ügyben kétségkívül Orbán kezdte el azzal a kijelentésével, hogy „a kormány az egyik héten az SZDSZ-t vásárolja meg a parlamenti szavazáskor, a másik héten meg az MDF-et...”, a jelek szerint a Fidesz-elnök ezúttal nemcsak a politikai ellenfeleit, hanem a sajátjait, sőt, még önmagát is tökön rúgta. Mert ha attól a ténytől el is tekintünk, hogy a jövő esztendei költségvetés „átengedésénél” fideszes és kereszténydemokrata honatyák is segítkeztek (utóbb azt mondták: tévedésből), az már több mint furcsa, hogy a szociális törvényhez kapcsolódó szocialista módosító javaslatokat öt Fidesz-képviselő, köztük Orbán Viktor (!) „igen” voksával fogadta el a T. Ház. Újra csak tévedésről van szó – tették fel a kérdést Herényiék –, esetleg arról, hogy Orbán és a Fidesz számos prominense közel húsz év parlamenti politizálás után sem tudja megkülönböztetni az „igen” és a „nem” gombot..., ami annál is inkább érdekes, merthogy ez a  „baleset” az utóbbi időben rendszeresen megesik az amúgy nagy-nagy előszeretettel „vakondozó” frakcióval?     

Nos, természetesen a kutya se gondolja komolyan (én legalábbis biztosan nem), hogy a Fidesz első emberét és társait bárki is megvásárolta volna, amiként az se egy túl életerős elképzelés (még akkor sem, ha manapság sokszor és sokaktól hallani), hogy tudniillik Orbánéknak pillanatnyilag nem érdeke a Gyurcsány-kormány megbuktatása..., így aztán a Fidesz és az MDF közötti ütésváltás az én olvasatomban nem is ezekről a dolgokról szól, hanem az eltérő „mércék” használatáról, az álságos magatartásról, no, meg persze, arról a politikusi alapállásról, amely tök hülyének nézi a választókat, azt feltételezve, hogy azok a szavak és a tettek közötti ordító különbségeket sem veszik észre. Mert vajon miért is kellene elhinnünk Orbán Viktoréknak, hogy míg az MDF-ben és a szabad demokratáknál ülő – és a kormányzópárttal szavazó – képviselők egytől egyig gerinctelen, csak és kizárólag az önös érdekeiket figyelembe vevő, minden további nélkül megvehető figurák, addig a legnagyobb ellenzéki párt a jellemes és becsületes, de a szavazásokkor meglehetősen gyakran „tévedő” honatyák gyűjtőhelye? Vagy miként van az – már csak hogy egy teljesen más jellegű példát is említsek –, hogy amíg a kormánypárti irányítású városok esetében a Fidesz mindannyiszor kifogásolja a távhődíj ilyen-olyan mérvű, többnyire 5-6-7 százalékos emelését, addig Győrben, vagyis egy virtigli fideszes megyeszékhelyen eltűri (támogatja?), hogy 13,5 százalékkal  fizessenek majd többet „azemberek”? Oké, magam is tudom, hogy a következetesség manapság nem feltétlenül tartozik a legfontosabb politikusi erények közé..., na, de az ellentéte se legyen már az.