A tahóság követei

Mindazok, akik nem túlzottan rajonganak Frei Tamásért (és érzésem szerint ilyenek akadnak néhányan e hazában), most nagy valószínűséggel elégedetten dörzsölik a markukat, merthogy a TV2 Frei által menedzselt, nagyszabású produkciója, A sztárok a fejükre estek című show akkorát bukott, mint ide Lacháza. És bár az Afrikában forgatott kalandjáték csúfos (le)szereplését nyilvánvalóan nem lehet kizárólag Frei nyakába varrni, tény, hogy a balhé nagyját az egy jókora vagonnyi pénzt felemésztő sorozat producereként ügyködő riporternek kell elvinnie. Pedig a műsor alapötlete, mármint hogy a nézők – és most hadd idézzek a kétségkívül reményt keltő beharangozóból – az átlagosnál magasabb IQ-jú celebek segítségével „soha nem látott tájakat, embereket, kultúrákat ismerhetnek meg”, egyáltalán nem volt rossz, sőt, mi több, a dolog akár be is üthetett volna, ha.... Ha az ígért intelligensek helyett nem egy csomó hisztis, egy csomó bunkó, és persze, egy csomó hisztis bunkó „hírességet” próbálnak meg nekünk eladni, azaz csupa olyan zűrös alakot (na, jó, egy-két kivétellel), akik láttán az ember gondolkodóba esik, hogy tudniillik egy esetleges oroszlán- vagy krokodilkalandnál ne az állatoknak drukkoljon-e. Így aztán már a legelején lehetetlennek tűnt, hogy ebből a szellemileg alultáplált csapatból egy valamire való „jótékonysági nagykövet” kerüljön ki (ha már egyszer ezért versengtek, a végül diadalmaskodó kajakos, Kucsera Gábor még a legkisebb rossz volt), és a sorozat egyes darabjai  ezeket a negatív várakozásokat utóbb vissza is igazolták.

Ha egészen őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, én már a castingot se nagyon értettem (ha volt egyáltalán), hiszen azt már előre borítékolni lehetett, hogy az egészségügyi miniszterként enyhén szólva sem népszerű Horváth Ágnes éppen úgy nem sokat tesz majd hozzá a történethez, mint  a valószínűleg csak amolyan dzsungel-dekorációnak szánt modell csajok, Csősz Bogi és Voksán Virág, jóllehet utóbbi hölgyeket azért lényegesen szívesebben nézegetjük. Nem volt sokkal szerencsésebb választás a haza  egyik legerősebb embereként (persze, nem fejben) számon tartott Fekete Laci sem, és akkor még nem beszéltünk a hajdani Megasztárban országos ismertségre és népszerűségre szert tévő, ám azóta csak a látványos kiborulásaival, az egymást követő botrányaival és az antiszociális viselkedésével tündöklő Oláh Ibolya beválogatásáról. Az meg aztán külön bravúr, hogy Fiala János személyében még egy nála is hisztisebb alakot sikerült találni a hazai ál-sztárok között. Apropó, Fiala... Azt, hogy a rádiós egész sokáig játékban maradhatott, vélhetően nem az iránta érzett nézői szimpátiának tudható be, hanem annak, hogy ő szívatta a legkitartóbban és a legeredményesebben a csoport minden kétséget kizáróan legtahóbb tagjait, a Bódi házaspárt. És hát, tényleg... Bódiéknál keresve sem találhattak volna primitívebb alakokat, ami különösen a busmanok között tűnt fel, lévén ezek a szinte kőkorszaki körülmények között élő emberek úgy nagyjából négy-öt kategóriával látszódtak értelmesebbeknek és civilizáltabbaknak a mi Gusztinknál és Margónknál. Egyébként pedig, ha jobban belegondolunk, Freiék állták a szavukat, már amennyiben a segítségükkel tényleg jobban megismertünk egy országot (a sajátunkat)és az ott élők kultúráját. Büszkék nem lehetünk rá.