2008.08.30. 14:23

Leskelődő főnökök, megalázó eljárások

Senki sem köteles eltűrni, hogy kamerával megfigyeljék, vagy hazugságvizsgálatnak vessék alá a munkahelyen

Dián Tamás

Tilos a munkahelyen szégyenfalon kritizálni az ott dolgozók teljesítményét – jelentette ki az adatvédelmi biztos, miután egy cégnél ironikus megállapításokat tettek közzé egyes beosztottakra vonatkozóan. Egyikükről például azt írta a főnöke: „Te még rejtett értékünk vagy, de számítunk a munkádra!” Vajon mit tehet meg egy cég a dolgozóival, s hol kezdődik a törvénysértés?

Gyanakvás tekintetében a boldogult szocializmus és a virágzó kapitalizmus között szinte semmilyen különbség nincs. Csak amíg az előző rendszerben ideológiai megfontolásból figyelték meg az embereket, addig a mai Magyarországon sok cég a mindenható profit védelmében gázol bele dolgozói alapvető emberi jogaiba. Valahogy úgy vannak ezzel, hogy ha ők adnak mindent – irodát, munkaeszközt és fizetést –, akkor ez arra is felhatalmazza őket, hogy cserébe mindenről tudjanak, ami a munkahely falai között történik. Ám bármennyire is szeretné sok főnök elhitetni, hogy – amint azt az ismert dal is mondja – a dolgozó „lelke a vállalatot illeti meg”, ez korántsem így van. A szégyentáblával kapcsolatban például maga Szabó Máté adatvédelmi biztos mondta ki, hogy a konkrét minősítés a személyes adat kategóriájába tartozik, aminek a közzétételéhez a munkáltatónak nincs semmilyen felhatalmazása.

Természetesen előfordulnak ennél „meredekebb” esetek is. Az utóbbi időben például egyre több cég igényelt hazugságvizsgáló berendezést munkaügyi felhasználására. Az ombudsmani hivatal állásfoglalása azonban leszögezi, hogy a poligráf semmilyen körülmények között nem használható a munkavállalókkal szemben.

„Az emberi méltóság, mint alkotmányos jog egyik leglényegesebb eleme, hogy az egyén a gondolatait, érzéseit mással szabadon megoszthatja. A hazugságvizsgáló eszközök alkalmazása ettől a jogától fosztaná meg a munkavállalót – érvelt Szabó Máté ombudsman. – A hazugságvizsgáló, azaz a biológiai, neurofizikai reakcióvizsgáló eszközök alkalmazása az eljárás alanyából annak tárgyává fokozza le az érintetteket.”

Hazánkban ugyan még csak lassan terjednek, de máris jelentős aggályokat keltenek az ujjlenyomat alapú beléptető-rendszerek. Az adatvédelem jelenlegi szabályai szerint ezeket csak ott lehet alkalmazni, ahol a magánterületen őrzött vagyon, vagy egyéb érdek azt valóban megköveteli. Pusztán azért nem lehet a technológiát bevezetni, mert ez kényelmesebb ellenőrzést tesz lehetővé. A rendszerrel kapcsolatos további követelmény, hogy tilos a munkavállalók ujjlenyomatáról képzett számsorból adatbázist létrehozni.

A kamerázás is a munkáltatók egyik kedvelt eszköze. Egy virágüzletben állítólag statisztika készítéséhez szereltek fel ilyen berendezéseket, de úgy, hogy még az üzlet raktárába is jutott belőlük – ahol egyébként az öltöző volt. A dolgozók tiltakozásukra azt a választ kapták, hogy ha zavarja őket a kamera, ne öltözzenek többé ott. A berendezés működésének második napján aztán jött a telefon, hogy látják őket, tessék fokozni a munkatempót.

Ebből a beosztottak arra következtettek, hogy a kamerák rá vannak kötve az internetre, s valódi rendeltetésük a munka intenzitásának megfigyelése. Az adatvédelmi ombudsman ezt a gyakorlatot is jogellenesnek ítélte, még annak ellenére is, hogy a kamerák működtetését a dolgozók munkaszerződésében „visszavonhatatlanul” rögzítették. A munkajogi szabályok értelmében ugyanis a munkaszerződést csak a felek egyező akaratával lehet módosítani, s ezt a hozzájárulást az érintett bármikor, szabadon visszavonhatja.

Egyre gyakrabban felmerülő kérdés az is, hogy a munkaadó vajon betekinthet-e a beosztottak számítógépén tárolt adatokba, utasíthatja-e a rendszergazdát, hogy térképezze fel egyes dolgozók internetezési szokásait, elektronikus levelezésének tartalmát?

Nos, ebben az esetben sok függ az előzményektől – állítja dr. Freidler Gábor, az Országgyűlési Biztos Hivatalának adatvédelmi főosztályvezetője. – Ha ugyanis a munkáltató előre kiköti, hogy az informatikai rendszer csak hivatali célokra használható, s fenntartja magának az ellenőrzés jogát, akkor a későbbi kontroll jogszerűségét nem lehet megkérdőjelezni. Ám még ebben az esetben sem korlátlanok a munkaadó jogosítványai: a vizsgálatról köteles értesíteni a munkavállalót, az ellenőrzés során tudomására jutott személyes adatokat pedig nem kezelheti, illetve nem használhatja fel. Jó tudni azt is, hogy ha egy főnök titokban kutakodik a dolgozók számítógépében, az már bűncselekmény.

Ilyenre is akad példa: egy munkahelyi vezető kémprogram segítségével hozzájutott egyik beosztottja freemail postafiókjának jelszavához, és annak tartalmát az illető tudta nélkül napi rendszerességgel ellenőrizte. Ebben az esetben súlyosbító tényező volt, hogy a főnök egy teljesen privát használatú elektronikus postafiók tartalmában turkált, s ez a tevékenység kimerítette a Btk. 177/A. §-ában rögzített személyes adattal történő visszaélés vétségét.

Persze, nem kell mindig bonyolult technológia ahhoz, hogy egy főnök a munkatársak jogaiba gázoljon. Nemrégiben történt, hogy egy cég vezetője vagyonvédelmi indokkal átkutatta a dolgozók öltözőszekrényét. Később ezt az eljárást azzal magyarázta, hogy az öltözőszekrény a vállalat tulajdona. Ez az érvelés azonban azért aggályos, mert az embereket a munkahelyükön is megilleti a magánszféra védelméhez való jog. A munkáltató ruháit, iratait, táskáit, öltözőszekrényét önhatalmúlag nem vizsgálhatja át, még vagyonvédelmi szempontok hangoztatásával sem. Ez az érvelés leginkább azért sántít, mert a munkahelyi értékek védelme más, a dolgozók magánszférájának csekélyebb mértékű korlátozásával is megoldható.

A táppénzes lista közlése is törvénysértő

Nem csak az adatvédelmi biztosokhoz futnak be jelzések a főnökök hatalmaskodásairól: az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz azok szoktak fordulni, akik a velük szemben alkalmazott munkahelyi eljárást hátrányosan megkülönböztetőnek érzik. Ilyesmi pedig sokféle formában előfordulhat – állítja dr. Gyarmati Edit, a hatóság jogi főosztályának képviselője. Mint mondta, a leggyakoribb diszkrimináció az, amikor egy álláshely betöltését életkorhoz, illetve egyéb, az adott munkával nem igazán összefüggésbe hozható szemponthoz kötik. Az egyik közelmúltbeli emlékezetes eset viszont egy listához kötődik. „Egy gépalkatrészeket gyártó cég közzétette azoknak a dolgozóknak a nevét, akik a tavalyi évben táppénzen voltak – idézte fel az ügyet a jogásznő. – A cégen belül működő szakszervezet felszólította a munkahelyi vezetőt a lista eltávolítására, ám ezt a kérést elutasították. Az érdekképviselet ekkor fordult hozzánk.

Az eljárás során megállapították, hogy a munkáltató döntése amellett, hogy megalázó, az egészségi állapottal összefüggésben zaklatást is jelent a dolgozókkal szemben. A munkáltatót eltiltották a jövőbeni jogsértéstől, ami a szankciók közül a legenyhébb. A hatóság ugyanis 50 ezertől 6 millió forintig terjedő bírságot szabhat ki – az eddigi legborsosabb büntetési tétel 4,5 millió forint volt.