Dr. Kizárt (2.)

Noha a „jól értesültek” már hosszabb ideje arról suttogtak, hogy a Fidesz végül is megkegyelmez majd a párt egri elnökének, illetve Heves városi polgármesterének, azoknak lett igazuk, akik úgy vélték, az egészségügyi privatizáció kérdésében meglehetősen határozott nézetet képviselő ellenzéki erő egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy menlevelet adjon azoknak, akik ennyire látványosan mentek szembe az Orbánék által hirdetett elvekkel. És valóban, a tegnap ismeretett döntés szerint mindkét érintettnek, azaz dr. Magyar Istvánnak és Csáki Zsigmondnak is távoznia kell a pártból, mivel – szól az indoklás – „...figyelmen kívül hagyták a Fidesz teljesen egységes és világos álláspontját, amely elutasítja az egészségügyi rendszer üzleti alapokra helyezését és a profithajhászásnak való térnyitást”. Miután annak idején mind az alaptörténetetről, mind pedig a „renitensekkel” szembeni esetleges szankciókról írtam, így ezúttal csak annyit: a kettősnek azt rótták föl, hogy a privatizáció „bűnébe” estek, már amennyiben a dr. Magyar által is tulajdonolt Agria Ügyelet Kft. néhány egri szakrendelő üzemeltetésén túl megszerezte a Csáki által irányított Heves város egészségügyi szolgálatának működtetését is, plusz a vagyonkezelői jogot. (Ja, és mindezekhez évekre szóló adómentességet, amely tény csak az elmúlt napokban derült ki, s amely bizonyára megint csak kiverte a biztosítékot a pártban.) Ám annak ellenére, hogy – mint mondtam – a kizárás bőven benne volt a kalapban, utóvégre a Fidesz éppen Heves megyében harcol a Markhot Ferenc kórház privatizációja ellen, magam teljes mértékben következetlennek tartom a döntést.

Következetlennek, mert a Fidesz életében nem először (és nyilván nem is utoljára) fordult elő, hogy valaki – a józan eszére hallgatva – támogatott valamely egészségügyi privatizációs lépést. Ott van mindjárt a körmendi kórház négy évvel ezelőtti esete, amikor is a város fideszes vezetése annak a HospInvestnek adta át a helyi kórház üzemeltetését, amelyet   Egerben mostanság afféle egyes számú közellenségként igyekeznek beállítani. De következetlennek gondolom azon nyilatkozat miatt is, amely Mikola István nevéhez fűződik, s amelyet – teljesen nyilvánvaló okokból – nem nagyon szoktak a Fideszben idézgetni. Az ellenzéki párt szakpolitikusa ugyanis a kiskunhalasi kórházban tett minapi látogatásakor nemcsak azt mondta, hogy „helye van az egészségügyben a magántőke bevonásának szakmai vállalkozásokon keresztül”, hanem azt is, hogy szerinte a HospInvest – amelyet egyébként „jó szándékú vállalkozónak” nevezett – „...nem profitérdekelt pénzszivattyúként működik”. És bár tisztában vagyok azzal, hogy a „nemzet orvosa”-ként elhíresült Mikola gyakran fogalmaz meg olyan véleményt, amelytől kiveri a víz a Fidesz vezetését, ezúttal mégis igazat kell adnom neki. Már csak azért is, mert – orvos lévén – nem engedheti meg magának azt, hogy aktuálpolitikai okok miatt mindenféle szakmai badarságot hordjon össze, másfelől meg ha valaki, akkor ő pontosan tudja (és persze, mondja is), hogy a nem egy területen a templom egeréhez hasonlító hazai egészségügy egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy „nagyvonalúan” eltekintsen a magántőke bevonásától.

A történtek ismeretében különben aligha csodálkozhatunk azon, hogy tudniillik dr. Magyar „igazságtalannak és érthetetlennek” minősítette a döntést..., mivel az is. Csakhogy ez most aligha számít, lévén a tét sokkal, de sokkal nagyobb, mint akárhány „mezei” párttag sorsa.