A Rákosi-kor kísértetei Debrecenben

[caption id="" align="alignleft" width="270"] Mikus Sándor Sztálin-szobrának életnagyságnál nagyobb másolatát is felállították a múzeum udvarán
[/caption] A Modem kiállítása az 1950–1956 közötti időszak hivatalos festészetének történetét dolgozza fel olyan híres zsánerképek segítségével, mint például Benedek Jenő Mit láttam a Szovjetunióban? vagy Bán Béla Kónyi elvtárs, a Ganz Villamossági Művek sztahanovistája című munkája. Bár a képek többsége poros pincékből került a kiállítótérbe, volt olyan mű, amely még néhány nappal ezelőtt a Miniszterelnöki Hivatal egyik irodájában lógott, onnan kapták meg, míg egy Lenin-kép egy közismert személyiség hálószobáját díszítette. Hogy ki kölcsönözte a „műalkotást”, azt az intézmény nem árulta el.

A több mint száz, zömében nagyméretű festményt néhány korabeli szobor egészíti ki, köztük Mikus Sándor Sztálin-szobrának életnagyságnál nagyobb másolata, amelyet a múzeum udvarán állítottak fel. A szobor talapzattal együtt tíz méter magas, hungarocellből készült, de még így is több mint négy mázsát nyom. Ez az első olyan tárlat, amely reprezentatív módon mutatja be a magyarországi szocreál képzőművészetet. A kiállítás szervezői és a korszak művészetének jó ismerői egyaránt egybehangzóan állítják: nemcsak a kulturális csemegére fogékonyaknak, hanem azoknak is érdemes megnézni a tárlatot, akik már csupán a lakótelepekre és a munkásmozgalom köztéri szobraira emlékeznek ezekből az időkből. És persze azoknak is, akiknek egyáltalán nincs személyes emlékük, csak hallottak erről a korról.

„Izgalmas és fontos kérdés, hogy hová tegyük a művészettörténeten belül a szocialista realizmust, ismertebb nevén a szocreált – mondta lapunknak Rieder Gábor művészettörténész. – A retródivat hatására a közvélekedés vizuális geget lát benne, az avantgárd elkötelezettjei a történelem kerekét visszaforgató antiművészetet, a kérlelhetetlen kommunistaellenesek pedig üres politikai propagandát. Tizennyolc évvel a rendszerváltás után eljött az idő, hogy végre a széles közönség és a szakma szembenézhessen a Rákosi-kor kísérteteivel, az ötvenes évek sztálinista képzőművészetével.”

Gulyás Gábor, a Modern és Kortárs Művészeti Központ ügyvezető igazgatója azt mondta: azért döntöttek a kiállítássorozat megszervezése mellett, mert úgy gondolják, hogy Magyarországon a politika és a művészet, illetőleg az ideológia és a művészet viszonya sok szempontból tisztázatlan. Szerinte ennek részben történelmi okai vannak, például a szocializmus feldolgozatlan öröksége. Ezért tematizálták így a kiállításokat, mert eljött az ideje, hogy a maguk eszközeivel megpróbáljanak változtatni ezen. Ennek érdekében a magyar szocreál után kiállítás nyílik az Magyar Távirati Iroda korabeli fotóiból, és majd az ötvenes években készült képregényekből is. A sorozat utolsó darabja, a Lenin visszamegy a sírba? című kiállítás augusztus 14-én nyílik, és az orosz szocart műveinek legjelentősebb darabjait mutatja be a közönségnek.

Nem Szibériában, Moszkvában szeretne galériát nyitni

Nemcsak hazánkban, hanem Európában is kulturális szenzációnak számít a debreceni Modern és Kortárs Művészeti Központ orosz szocartot bemutató tárlata. A tárlatot Lenin visszamegy a sírba? címmel augusztus közepén nyitják meg. A kiállítás kurátora Andrej Jerofejev, a világhírű moszkvai Tretyakov-képtár modern részlegének vezetője, akit éppen a botrányt keltő kiállításai miatt bocsátották el állásából. Jerofejev ellen a tavalyi bemutató kapcsán büntetőeljárás is indult, a tárgyalás a következő hetekben esedékes. Két év szabadságvesztést is kaphat, mert megsértette Oroszország jó hírnevét. Legutóbb Párizsban rendezett kiállítást az orosz szocialista rendszert gúnyoló kortárs alkotásokból. Ez a sok vihart kavart kiállítás születik újjá a nyáron Debrecenben, más formában. Itt lesznek például azok a képek is, amelyeket Párizsba nem engedtek kivinni Oroszországból.

Andrej Jerofejev azt mondta: azért rúgták ki állásából, mert „tabukat döntögetett”. Megrendezte például Moszkvában azt a cenzúráról szóló kiállítást, amelyen kis lyukakon keresztül lehetett megtekinteni a 2006-ban betiltott műveket. Ezek olyan tabunak számító témákat mutattak be, mint a meztelenség, a szexualitás, a káromkodás, valamint az új kontextusba helyezett vallási jelképek, vallási témák. Andrej Jerofejev Moszkvát akkor is csak ügyészi engedéllyel hagyhatta el, amikor a héten Debrecenbe utazott a kiállítást előkészíteni.

Saját maga és munkatársai Tretyakov képtári tevékenységéről elmondta: az elmúlt hét évben arra törekedtek, hogy átírják a korábbi képet, és a valódi orosz művészetet mutassák be. Vezetőik viszont régi típusú emberek voltak, akik nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy nem kapnak instrukciókat felülről. „Egy éve aztán megnyílt az ég, megszólalt az orosz kulturális miniszter, mondván: a modern orosz művészet nem más, mint Oroszország szégyene” – mondta Jerofejev, aki azt tervezi, hogy magángalériát nyit. Azt reméli, Moszkvában, és nem Szibériában – utalt a folyamatban lévő büntetőügyére.

Fábos Erika Mikus Sándor Sztálin-szobrának életnagyságnál nagyobb másolatát is felállították a múzeum udvarán Sztálin -->