Hírek

2008.05.23. 10:00

Psszt! Fájni fog...

Komolyan azt hiszi valaki, hogy egy olyan dörzsölt politikus, mint Orbán, ne lenne tökéletesen tisztában azzal, amivel minden óvodás, hogy tudniillik az, amit egynél több ember ismer, már nem titok többé? Ugyan... A történet így hát nem is erről szól, hanem a közvélemény teszteléséről, felkészítéséről.

Stanga István

Jószerivel egy fél ország vetődött most rá azokra a mondatokra, amelyeket Orbán Viktor mondott (vagy nem mondott?) egy zártkörű találkozóan, amely az ismert politológus, Kéri László szervezésében zajlott hetekkel ezelőtt a filmművészti egyetemen. A történetet megszellőztető hírportál szerint a Fidesz elnöke – miután megtiltották a hallgatóságnak, hogy nyilatkozzanak az eseményen hallottakról – igen őszintén és „meglepő nyíltsággal” beszélt aktuálpolitikai kérdésekről, továbbá arról, hogy választási győzelme után milyen terveket is szeretne megvalósítani. Így például nem csupán azt mondta el, hogy a jobboldalon egyáltalán nincs ellenfele, és formális visszavonulása esetén is ő maradna a vezér, meg azt, hogy Horn Gyulát igazi politikusnak tartja, míg Gyurcsány Ferencet „idiótának” és „bolondnak”, hanem azt is, hogy kormányra kerülése esetén mire számíthat az ország („nem hagyományos kormányzás”-ra, amikor is „sokaknak sok minden fog fájni”), illetve mit remélhet a Magyar Gárda (velük azt tenné, mint Horthy a nyilasokkal: kiosztana nekik két pofont, és hazazavarná őket). És bár ezek az elképzelések sem maradtak visszhangtalanok, a legnagyobb port talán mégis az a kijelentés verte fel, miszerint szükséges lesz a költségvetést súlyosan megterhelő, nagy beruházások esetleges leállítására is. Hogy aztán ebben a körben az autópálya-építések mellett szó volt-e a 4-es metró dolgáról is, amint azt némelyek állítják, ám amit Kéri László cáfol, azt nem tudom eldönteni, tény mindenesetre, hogy Orbán gondolatai egy időre biztosan tematizálják a közbeszédet.

És szerintem valami hasonló lehetett a cél is, már amennyiben én abszolút nem hiszek a „véletlenül” (mondhatni: Orbán akarata ellenére) kiszivárgott beszélgetés verziójában. Egyebek mellett azért, mert két-három éve magam is résztvevője voltam egy hasonló, igencsak szűkkörű  háttértájékoztatónak (Orbánnal együtt voltunk tízegynéhányan), ahol a Fidesz-elnök hajszálnyira ugyanazt kérte tőlünk, mint Kéri diákjaitól..., miközben tökéletesen tisztában volt azzal, ha nem is írjuk meg az általa elmondottakat, azok semmiképpen sem maradnak titkok. Vagy komolyan elhiszi valaki, hogy egy olyan dörzsölt politikus, mint Orbán, ne tudná, amit minden óvodás, hogy tudniillik az, amit egynél több ember ismer, már nem titok többé? Ugyan... Hogy akkor mégis mi az értelmük az ilyen ál-tiltásoknak? Nos, semmi..., hacsak az nem, hogy az így napvilágra került információk sokkal hitelesebbnek, izgalmasabbnak tűnnek (a tiltott gyümölcs mindig édesebb), ilyenformán pedig alkalmasabbak a közvélemény tesztelésére, felkészítésére. Merthogy itt vélhetően erről van szó. A győzelemre készülő mai ellenzéknek ugyanis – ha teszik, ha nem – egy seregnyi, enyhén szólva is kellemetlen dolgot kell végrehajtania, amelyet esetleg egyfajta tökönrúgásként értékelnének nagyon sokan, ha nem lennének a tervszerűen, tudatosan felépített kiszivárogtatások. Így azonban mindenki előre tud mindenről..., egészen pontosan arról, amiről akarják, hogy tudjon.   

És még csak ezt sem állíthatom, hogy nem értem meg Orbánt. Hiszen egy alapvetően csodavárásra berendezkedett országban jószerivel lehetetlen büntetlenül bármi váratlant és fájót lenyomni az emberek torkán, hívják azt akár reformnak, akár megszorításnak. Gyurcsányék azt hajtogatták, nem fog fájni, nem fog fájni..., de fájt. Orbán már most azt mondja, fájni fog. És nyilván így is lesz, ne legyenek illúzióink.  

Ezek is érdekelhetik