Gaskóék költözése

Lám-lám, ha a MÁV-val folytatott csatározás terén nem is, más vonalon azért mégiscsak sikerült valamiféle eredményt felmutatniuk Gaskó Istvánéknak...,  már amennyiben tényleg sikerként könyvelhetjük el, hogy az általa vezetett érdekvédelmi szervezetek – amiként azt a mai hírek között olvasni lehet – a nyár elején új székházba költönek. És hát, miért ne könyvelhetnénk el annak, végtére is eddig azt láttuk, hogy az anyagilag nem túl rózsás helyzetben lévő szakszervezetek egyre-másra kényszerülnek megszabadulni az ingatlanjaiktól, erre most itt egy vásárlás..., méghozzá nem is akármilyen. Aki ugyanis ismeri a Svéd Királyság budapesti nagykövetségének háromemeletes épületét, az nem csupán elismerően csettinthet LIGA Szakszervezetek és a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének kifinomult ízlése láttán, de azt is jóleső érzéssel nyugtázhatja, hogy bár a félmilliárd forintos vételár nem tűnik csekélységnek, bizonyára megérte. Meg hát, talán szükség is volt erre a majd kétezer négyzetméterre, hiszen – amiként a konföderáció egyik vezetője nyilatkozta – a létszám jelentősen „fejlődött” az elmúlt esztendők során.

Nos, nem szeretnék demagóg lenni, de nekem valahogy nem a „fejlődés” szó jut az eszembe, amikor azt hallom, hogy egy érdekvédelmi szervezet milyen villámgyorsan is gyarapítja saját apprátusának létszámát, vagy hogy mekkora épületek megvásárlására képes. Sőt, az ilyesmi kifejezeten irritál. Csakúgy, mint az a titkosnak szánt, ám utóbb mégis napvilágra került megállapodás, amelyet a MÁV Zrt. kötött a három reprezentatív szakszervezettel (VDSZSZ, Vasutasok Szakszervezete, Mozdonyvezetők Szakszervezete), s amelynek értelmében ezek vezetői, tisztségviselői havonta átlagosan 700 ezer forintot kapnak. Az „átlagosan” kifejezés ez esetben nagyon fontos, hiszen az említett körbe a portástól, a gépkocsivezetőtől és a titkárnőtől kezdve az elnökig mindenki beletartozik, s ha azt feltételezzük, hogy utóbbiak azért mégsem kapnak hétszázezret, akkor elképzelhetjük,  mennyit raknak zsebre elnöki szinten. Persze, itt nem elsősorban arról van szó, hogy ezek a pénzek rendívül aránytalannak tűnnek a MÁV-akalmazottak havi bruttó 171 ezres átlagkeresetéhez képest, meg talán nem is arról a politológusi megjegyzésről, hogy „aki már kapott kalácsot, nem harcol kőkeményen a kenyérért” (pláne meg másokéért), hanem inkább arról, mennyit is engedhetnek meg maguknak azok, akik a munkavállalókból élnek és (legalábbis elvben) azokért dolgoznak.

Egyébként nekem az egész ügyről az egyik világhírű tőzsdeguru (talán André Kostolany talán más) azon megjegyzése jut az eszembe, miszerint annak a cégnek a részvényeit, amely az egy négyzetméterre jutó titkárnők számának növekedése miatt költözik mind nagyobb és nagyobb irodaházakba, sürgősen el kell adni. Úgyhogy ha valakinek vannak LIGA- és VDSZSZ-részvényei, kezdhet gondolkodni.