Kiherélt reform?

A jelek szerint ahhoz, hogy a szocialisták véglegesen feladják az egészségbiztosási törvény egyik leglényegesebb elemét, a magánbefektetők bevonását a rendszerbe, messze nem kell egy újabb népszavazás, bőségesen elég annak kilátásba helyezése. Hogy az MSZP-n belül az erről való gondolkodás már megindult, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az olyan nyilatkozatok, hogy „...az egészségbiztosítási törvény finomítására van szükség, de nem vonjuk vissza”, vagy mondjuk Lendvai Ildikó frakcióvezetőnek az az „egyéni véleménye”, miszerint „könnyen lehet”, hogy az egészségbiztosítási pénztárakat nemcsak többségi, hanem teljes állami tulajdonban kell tartani. Az az eufemizmus, amellyel a párt a kérdéses jogszabály kiherélését „finomítás”-nak nevezi, részint érthető, hiszen azt mégsem mondhatják, hogy kedves elvtársak, beszartunk egy újabb referendum lehetőségétől, milént azon se nagyon csodálkozhatunk, hogy ezt a kihátrálásukat nem a félelemmel, hanem a Fidesz által teremtett helyzettel igyekeznek megmagyarázni. (Hogy tudniillik a potenciális befektetőket elbizonytalanította a referendum és a nagyobb ellenzéki párt „úgyis visszacsináljuk”-féle fenyegetőzése.)

Azt ne tőlem kérdezzék, hogy iksz számú regionális állami biztosító létrehozásának vajon mi a túró az értelme (szerintem semmi), hanem a már említett Lendvai Ildikótól, aki úgy látja, hogy az elképzeléseik nem érintik a reform lelkét, vagyis a decentralizációt. Megjegyzem, a szocialistáknak minderről nem is annyira engem kellene meggyőzniük, mint inkább a koalíciós partnert, amely szemmel láthatóan kiborult a nem várt fordulaton. Volt SZDSZ-es politikus, aki – mint olvasom – nyersebben fogalmazta meg a véleményét (a szocik „belecsináltak a gatyájukba”), míg Kóka pártelnök egyfelől azt mondta, szerinte egy újabb népszavazás esetén is fel kell venni a kesztyűt, másfelől meg azt, hogy „ha nincs reform, nincs értelme tovább a koalíciónak.” Nos, nem gondolnám, hogy az MSZP jelenleg nagyon „kesztyűfelvevős” hangulatban lenne, miként azt sem hiszem, hogy a liberálisok koalíciós fenyegetőzése (zsarolása?) a szívbajt hozná rájuk, utóvégre már volt alkalmuk hozzászokni ehhez. (Bár az is igaz, hogy a manapság ezernyi bajjal küszködő SZDSZ-nek egy ilyen lépés egyfajta előremenekülés lenne..., amely akár jól is elsülhetne..., vagy éppen meggyorsítaná az agóniát.)  

Azt elég nagy biztonsággal meg lehet jósolni, hogy most egy újabb koalíciós huzavonának nézünk elébe, akárcsak azt, hogy ebből egyik vagy másik párt (még valószínűbben mind a kettő) csakis számottevő presztízsveszteség árán lesz képes kijönni. Hiszen a nem oly régen elfogadott egészségbiztosítási törvény már amúgy is az addig hangoztatott elvek feladásával jött létre (hiába nevezték a megalkuvást egészséges kompromisszumnak), így aztán az „öszvért” még tovább öszvéresíteni meglehetősen kilátástalan vállalkozásnak tűnik. (Nem különben az MSZP-nek az a – fentebb már említett – kommunikációs próbálkozása, hogy az ivartalanítást megtermékenyítésnek lássuk.) Amúgy pedig számomra ez a történet elsősorban azt üzeni, hogy az egészségügy átalakításának (vagy reformjának..., vagy nevezzük bárminek) egy jó időre vége. Még akkor is, ha ezt így soha senki sem mondja majd ki.