Eltartási szerződés helyett szülővel öröklésit érdemes kötni

A Családjogi Törvényben van egy jogszabály, amelyre az emberek általában ügyet sem vetnek, talán nem is tudnak róla. Ez a szülőtartási kötelezettség. Rászoruló édesapját, édesanyját mindenki köteles segíteni, adott esetben eltartani, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Hiszen azt, hogy valamikor a szülő gondoskodott az akkor még kiskorú és magatehetetlen, illetve önállótlan  gyermekről (etette, ruházta, fedelet nyújtott neki, nevelte, iskoláztatta, tehát eltartotta), a gyermek felnőve köteles viszonozni, amennyiben a szülő erre rászorul. Ezt a Magyar György és Társai Ügyvédi Irodában mondták el.

A kötelesség természetesen nem vonatkozik arra az esetre, amikor a felnőtt gyermek vagy családja megélhetését veszélyeztetné a dolog. Ám a probléma (a magára hagyott, anyagilag szorongatott szülő) általában éppen ott megfigyelhető jelenség, ahol a gyermek tehetősebb, és megengedhetné magának a szülőtartást.

A szülőtartási kötelezettségből következik, hogy a szülővel eltartási vagy életjáradéki szerződést kötni mondjuk az ingatlan fejében visszás dolog. Hiszen, ismétli a jogász, a gyermeknek minden ellenszolgáltatás nélkül is kötelessége eltartani a rászoruló szülőt. Ráadásul az eltartási szerződés célja ilyen esetekben általában az, hogy a szerződő eltartó kiforgassa örökségéből a másik törvényes örököst.

Célszerűbb tehát öröklési szerződést kötni. Ebben az örökösök egyeznek meg az örökségről – az egyik mondjuk lemond a részéről a másik javára. Mondjuk pontosan azért, mert a másik vállalja a gondoskodást a szülőről.