Unalom születik

Gondoltam, addig nem igazán ildomos írnom az RTL Klubon jelentkező, Csillag születik című produkcióról, amíg világosan ki nem derül, hogy csak egy rosszul startoló műsorról van-e szó, avagy egy olyanról, amelyet véglegesen és jóvátehetetlenül elrontottak, s amelynek semmiféle esélye sincs a feltámadásra. Nos, miután az összes eddigi adást – nem csekély erőfeszítések árán – becsülettel végigültem, nyugodtan kijelenthetem: a Csillag születik nem egyszerűen rossz, hanem bűn rossz. Unalmas, nézhetetlen. Ami már csak azért is érdekes, mert a magyar televíziózás fél évszázados története azt mutatja, hogy az ilyen tehetségkutató-féle programokkal szinte lehetetlen megbukni. Gondoljunk csak az 1960-as évek klasszikus „Ki mit tud?”-jaira, avagy a több szériát megért Megasztárra, a kisebb sikert besöprő, de azért még nézhető Megatáncra, hogy a közszolgálati televízióban most futó „A társulat”-ról már ne is beszéljünk. Utóbbi mellesleg azt is igazolja, hogy nem a „műfaj” iránti érdeklődés csappant meg, csak éppen ezt a dolgot is illik igényesen, profi módon csinálni. Ja, és az sem árt, ha egy tehetségkutatóban látunk tehetségeket... De erről majd később.

Ha most valaki azt kérdezné tőlem, miért tartom ennyire pocséknak ezt a „csillag-keresést”, nagy bajban lennék. És nem azért, mert nehezen tudnék felfedezni valamilyen hibát, hanem éppen ellenkezőleg: az elcseszett dolgok széles választéka okán. Ha teljesen őszinte akarok lenni, én még az életben nem láttam olyan, szórakoztató céllal készült műsort, amely ennyi sebből vérzett volna. Ott van mindjárt a díszlet, amelynek tervezői nyilván elhatározták, hogy kerülnek minden ötletet és eredetiséget, amihez aztán szigorúan tartották is magukat. Csakúgy, mint azok, akik a műsor vezetését – Ördög Nóri mellett – Stohl „Bucira” bízták, aki eddig csak a lépcsőn való legurulásával vívott ki némi figyelmet. Más kérdés persze, hogy elfuserált cuccok között is lehetne maradandót alkotni, ha... Ha mondjuk a zsűri olyan lenne, amilyennek lennie kell. Dehát nem olyan. Hiába ül ott a jó adag exhibicionizmussal megáldott táncosnő, Keleti Andrea, hiába próbálkozik Falusi „Pa-dö-dö” Mariann, egyikük sem képes arra, hogy valami pluszt tegyen hozá a műsorhoz, akárcsak a két férfi ítész, a divattervező Náray Tamás és Fábry „Showman” Sándor. (Utóbbi állítólag a humort képviselné a csapatban, de vicceset még nem halhattunk tőle..., mentségére szóljon, hogy ilyen produkciók láttán senkinek sem lenne kedve szellemeskedni). Pedig – ahogyan azt a Megasztárban és A társulatban láttuk és látjuk – egy jó zsűri fél (vagy inkább háromnegyed) siker.

Más kérdés, hogy az összes ügyetlenkedés, dilettáns megoldás megbocsátható lenne, ha láthatnánk néhány tehetséget. Nem sokat, csak úgy egyet-kettőt adásonként. (Ha már egyszer őket keresik.) De nem látunk. Ellentétben a sokra hivatott fiatalokat felvonultató Megasztárral és A társulattal, itt mindent elsöpör a középszer. És – sajnos – tök mindegy, hogy egy zsonglőr, egy énekes, egy mesemondó, vagy egy táncos produkálja magát a színpadon, heroikus küzdelmet kell folytatnunk, hogy legyőzzük a ránk törő álmosságot. Hogy egy új csillag felfedezésére kábé mennyi esélye van a csatornának, azt most nem részletezném. Sőt, még csak annak megtippelésére sem vállalkozom, hogy megbukik-e az RTL-nek ez az idétlenkedése. Ahol ugyanis Kiszel Tündékből sztár lehet, ott bármi előfordulhat.