Soha nem foglalkoztam a karrieremmel, ezért lettem sikeres

[caption id="" align="alignright" width="260"] Már jóval kiállítása előtt feltérképezte a Műcsarnokot
[/caption]- Hogy készült erre a kiállítására?
- Két hónappal ezelőtt ideutaztam, és feltérképeztem a Műcsarnokot. Az asszisztenseimmel fényképeket készítettünk, és létrehoztunk egy számítógépes szimulációt, aminek segítségével virtuálisan végig tudtunk sétálni a kiállításon.

- Amikor megérkezett, rögtön tudta, hogy melyik képének hol lesz a helye?
- Igen. De a legnagyobb problémát a pénz előteremtése okozta. Szponzorokat kellet keresni. Sokba kerül a szállítás és a biztosítás. Ezen kívül össze kellett szedni a képeket a tulajdonosaiktól. A magángyűjtőket személyesen ismerem, velük könnyű dolgozni, de az amerikai múzeumoknak, ha nem egy évvel előre jelezzük a kérésünket, akkor semmi esélyünk sincs arra, hogy kölcsönadják a képeket.

- Mindig így dolgozik?
- Ez volt az első alkalom, habár már túl vagyok 80 önálló kiállításon. Nagy segítség, valószínűleg a következő kiállításomon, Münchenben is ezt a módszert fogom használni.

- Milyen művekkel találkozhatnak itt az érdeklődők?
- Nagyon régi képeim is itt vannak egészen a három évvel ezelőtti munkáimig. De inkább bemutatkozó kiállításnak hívnám, mint visszatekintőnek, hiszen még nem haltam meg.

- Igaz, hogy nem áll fel, amíg el nem készül egy képe?
- Igen. Ez nem azt jelenti, hogy később nem dolgozom rajta, de addig nem hagyom el a stúdiót, amíg nem érzem azt, hogy kész a kép.

- Mennyi idő alatt fest meg egy képet?
- Általában egy nap, de az nagyon intenzív munkát jelent.

- Gyerekkora óta folyamatosan alkot. Megőrizte a rajzait?
Az unokaöcsém egyszer elkérte a gyerekkori rajzaimat, hogy megmutassa egy pár embernek, és mind elveszítette. Mára csak egy maradt, azt a feleségemnek adtam. 7-8 éves lehettem, mikor azt a feladatott kaptuk az iskolában, hogy rajzoljuk le a nyári vakációnk kedves emlékét. Én a kukásokat rajzoltam le munka közben, mert nagyon lenyűgöztek a hatalmas autójukkal, a fém kukákkal, a munkaruhájukkal. Már akkor alkalmaztam a perspektivikus ábrázolást. A tanárom nem hitte el, hogy én készítettem a képet, ezért az osztály előtt újból le kellet rajzolnom a táblára krétával. Lerajzoltam. Ez az egyetlen rajzom maradt meg.

Festőművész

Műveit a legfontosabb köz- és magángyűjtemények jegyzik, a legnevesebb kiállítóhelyek és galériák állítják ki: Institute of Contemporary Art, London; CAPC Musée d’art contemporain de Bordeaux; White Cube, London; David Zwirner Gallery, New York; Velencei Biennále; Pinakothek der Moderne, München; Helsinki Kunsthalle; Tate Modern, London; K 21, Düsseldorf- Mikor érezte úgy, hogy a festészet lesz a szakmája?
- Borderline személyiségzavarban szenvedtem, ami abban nyilvánult meg, hogy nagyon visszahúzódó, zárkózott voltam, és csak a rajzaimmal voltam elfoglalva. Nekem a rajzolás mást jelentett, mint a többi gyereknek. De az első pillanat, amikor azt éreztem, hogy a társadalom elfogadhat, az volt, mikor egy nyári táborban a csapatom számára 150 gyerek közül én nyertem meg a rajzversenyt. Felmentem a színpadra, átvettem a győzelemért járó díjat a csapatom számára, és akkor, abban a pillanatban éreztem azt, hogy én ezt fogom csinálni. Ilyen egyszerű.

- Emlékszik, mikor adta el az első képét? Vagy mikor volt az első kiállítása?
- Soha nem motivált a pénz, nem azért lettem festő.

- De valamiből meg kell élni.
- Igaz. 11 évig kidobóként dolgoztam, a szabadidőmben meg festettem. Soha nem foglalkoztam a karrieremmel, ezért lettem sikeres.

Festőművész

Műveit a legfontosabb köz- és magángyűjtemények jegyzik, a legnevesebb kiállítóhelyek és galériák állítják ki: Institute of Contemporary Art, London; CAPC Musée d’art contemporain de Bordeaux; White Cube, London; David Zwirner Gallery, New York; Velencei Biennále; Pinakothek der Moderne, München; Helsinki Kunsthalle; Tate Modern, London; K 21, Düsseldorf -->