Magyar kultúra Berlinben

[caption id="" align="alignleft" width="250"] Hiller István oktatási és kulturális miniszter (balra) átvágja a szalagot a Collegium Hungaricum avatásán Masát András igazgató társaságában
[/caption]Berlin már a karácsony lázában él, lépten nyomon színes, villogó kavalkád fogadja a látogatót, sajátos össznépi vurstli. Ebből a szín-, hang-, íz- és illattengerből üde frissességként tűnik ki a Collegium Hungaricum új épülete, amely hófehér, szűzies megjelenésével igencsak különös jelenség a közeli Unter den Lindenen hömpölygő tömeg számára. A Magyar Kulturális Évad, az Ungarischer Akzent lezárásához és a Collegium Hungaricum Berlin (CHB) új épületének avatásához kapcsolódó ünnepséget november 30-tól december 2-ig tartotta a kulturális kormányzat. Hiller István oktatási és kulturális miniszter az átadási ceremónián hangsúlyozta: 44 éve nem fordult elő, hogy a magyar állam épületet emelt volna külföldön. Most, 1,3 milliárd forintért megépítette a magyar kultúra berlini fellegvárát azon a helyen, ahol a második világháborúban elődje elpusztult. Berlin szívében, a valamikori Herz-palota helyén, egyedülálló környezetben, a Pergamon Múzeum, a Gorki Színház és a Humbold Egyetem szomszédságában, kilátással az Unter den Lindenre.
 
A 30-i este hivatalos, zártkörű ünnepségen kiváló magyar művészek léptek fel: ifj. Kurtág György, a Keller Quartet, Esterházy Péter, Frankie Látó és a Palya Bea Quintet. Esterházy kijelentette: Berlin olyan hely, ahol az írók azokat a gondolatokat is kimondják, amelyeket sehol másutt, még Budapesten sem. Másnap, szombaton pódiumbeszélgetésre került sor, amelyet a magyar és a német televízió is rögzített. Neves német és magyar politikusok, filozófusok, írók véleményét ismerhettük meg magyar és német sorskérdésekről, a kapcsolatok személyes élményeiről. A beszélgetésen részt vett Hiller István miniszter, Konrád György író, Joschka Fischer, Németország egykori szövetségi külügyminisztere és Christina von Braun, a  kultúratudomány professzora, a Goethe Intézetek elnökségi tagja.

CHB: megújuló tartalmakkal

A CHB-t Gragger Róbert, az 1916-tól 1926-ig Berlinben tevékenykedő irodalomtörténész alapította 1924-ben. Ő az a tudós, aki felfedezte az Ómagyar Mária-siralmat. Gragger nem érte meg a kollégium székházának megnyitását 1927-ben. A most felavatott új épületben azonban az új igazgató, Can Togay János létre kívánja hozni a Gragger Intézetet. Tőbb újdonságot is ígér: megnyílik a Moholy-Nagy Galéria, a neves zeneszerző, Ligeti György emlékére a Ligeti Stúdió, a klasszikus és kortárs zene istápolására, továbbá a CHB Laboratórium, amely a hazai magyar publikumnak nyújt lehetőséget arra, hogy kontaktust teremtsen a berlini kulturális intézménnyel az interneten keresztül.

Hiller István, aki Sopronban, mindössze három kilométerre a vasfüggönytől született, a magyar és német nemzet, kultúra különös együttlétéről mondott példát. Miután ő, mint történész, írástörténetet tanult, az egyik legnehezebb problémát számára a gót betűk írása és értelmezése jelentette. Egyszer azonban mutattak neki egy kétsoros, gót betűkkel írt szöveget. Német nyelvű volt, magyar fordításban a következőt jelentette: "Gráf Károlynak hívnak, Magyarország a hazám." Németül írta, mert az volt az anyanyelve, csak németül tudta magát kifejezni, mégis magyar embernek vallotta magát. Ám mindez azt jelzi, tette hozzá Hiller István, hogy képes két nemzet együtt élni, tevékenykedni és gondolkodni mindenféle konfliktus nélkül.

Joschka Fischer arról beszélt, hogy apját is így hívták, ő volt a nagy Joschka, a későbbi külügyminiszter pedig a kis Joschka. Számára ez a keresztnév a természetes. Szülei egyébként olyan nyelven beszéltek, magyarul, amiből ő egy szót sem értett, de a dallama ma is kedves a fülének. Kilenc-tízévesen ment először Magyarországra, s láthatták vendégül otthon, Stuttgartban a nagymamát, aki furcsa fejkendőben jelent meg, és kosarából rengeteg kolbász kandikált ki, mert úgy gondolta, ha nem hozza magával, éhen fog halni. Konrád Györgynek, mint egyértelművé vált, talán a legkülönösebb a kapcsolata a németséggel a beszélgetők közül. Jómódú zsidó polgári család sarjaként német nevelőnői voltak, ám amikor megtudta, hogy egyikük, Hilde rajong Hitlerért, úgy döntött, többé nem beszél németül. Aztán a sors másképp döntött, középiskolában kötelező volt a nyelv, majd ösztöndíjjal éppen Berlinbe került, ahol ugyan angolul és franciául szeretett volna kommunikálni, de Günter Grass rábeszélte, jobban jár a némettel. Ott jelent meg első könyve is. Christina von Braun Magyarországon forgatta háromrészes filmjét az antiszemitizmusról 1989-ben, s mint mondta, Budapesten sikerült az első Goethe Intézetet létrehozni az egykori vasfüggöny mögötti országok közül.