Kollektív impotencia

A Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségét – a Tizenkét dühös ember című méltán világhírű film mintájára – tegnaptól immár nyugodtan nevezhetnénk tizenöt tehetetlen embernek is (és akkor még finom, úrias jelzővel illettük az érintettek beszari, tesze-tosza, megalkuvó magatartását). Ugye, úgy volt (s erről nem is olyan régen magam is írtam), hogy december 13-án e jeles urak értékelik majd a labdarúgó válogatott eredményeit, egyben Várhidi Péter eddigi munkáját, ennek utána pedig határoznak arról, meghosszabbítják-e a szövetségi kapitány szerződését, avagy új ember után néznek. Nos, értékeltek, aztán..., aztán nem történt semmi. Legalábbis erről tanúskodik az a néhány sor, amely az MLSZ honlapján olvasható az ülésről, s amelynél kevés nevetségesebb közleményfélét olvastam életemben.

Miután – a kiadott iromány szerint – megállapították, hogy „...a szövetségi kapitány teljesítette az elnökség által meghatározott célkitűzéseket, s az előzetesen lefektetett elveket betartva végezte munkáját”, az elnökségi tagok „... kifejezésre juttatták elégedettségüket, s elismerésüket fejezték ki a szakembernek, illetve az általa irányított stábnak”, majd a grémium úgy döntött, hogy „...a szövetségi kapitány kijelölése érdekében további tárgyalásokra van szükség, s megbízta Kisteleki István elnököt, hogy a lehető leghamarabb tegyen javaslatot arra, ki irányítsa a jövőben a válogatottat”. Nos, nem tudom, kinek a „szellemi” terméke ez a szöveg, de annyi biztos, hogy az illető a pártállami közleményeken nőhetett fel, hiszen azok jellegzetessége volt, hogy a seggbe rúgottat össze-vissza dícsérgette (ilyen meg olyan sikereket ért el, neki köszönhető, hogy..., ezért – érdemei elismerése mellett – bla-bla-bla).  

Azt hiszem, nem kell különösebben megmagyarázni, mennyire sumák is ez a „határozat”. De még így sem értem, miért kellett Várhidit így megalázni. Ha simán útilaput kötnek a talpára, még az is tolerálhatóbb lett volna, mint az, hogy úgy kezelték, mint egy hülyegyereket (jól van, Petike, ügyes voltál, lehet, hogy megérdemled, de majd meglájuk...). Az meg egy külön elemzést érdemelne, hogy az elnökség – amelyet egyébként nem arra tartunk, hogy elégedett legyen, meg hogy az elismerését fejezze ki – miért nem mondott á-t vagy bé-t. Netán képtelen erre? Akkor el kell húzni. Vagy úgyis az lesz, amit Kisteleki akar? Akkor minek a másik 14? A történteket elnézve, nekem az a meggyőződésem, hogy nem elsősorban új szövetségi kapitányra, hanem új elnökségre lenne szükségünk.