Hírek

2007.11.23. 13:43

Életformák harca

A katolikus püspöki kar úgy látja minden, házasságon kívüli párkapcsolat veszélyes támadás a család intézménye ellen. De vajon joggal kellene-e másodrendű állampolgárokként kezelnünk az élettársakat? Szerintem nem.

Stanga István

Azt úgy nagyjából meg lehetett saccolni, hogy az egyneműek együttélésének dolga nem vált majd ki osztatlan örömöt a katolikus egyház berkeiben, ám arra – őszintén szólva – magam sem számítottam, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia minden, házasságon kívüli párkapcsolatot helytelenít majd. Márpedig ez történt, ugyanis az MKPK egy közleményt adott ki, amelyben megállapítja: a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslat a katolikus egyház tanítása szerint veszélyes támadást jelent a társadalom alapvető intézménye, a család ellen. Sőt – mint írják –, minden kísérlet, amely ezt a formát a jog eszközeivel a házasság intézményéhez próbálja meg közelíteni, gyengíti a társadalom életerejét, veszélyezteti a fiatalok döntési szabadságát, valamint a felnövekvő gyermekek egészséges fejlődését.

Nos, én meg azt gondolom, egy olyan kérdésről van szó, amelyet már réges-régen szabályozni kellett volna, csakhát – mint tudjuk – a törvénykezés az élet dolgaira sokszor nagyon megkésve reagál. Mert – ha tudomásul veszi ezt valaki, ha nem – az idők során egyre többen és többen választották az együttélésnek ezt a formáját, s erre a jelenségre előbb-utóbb a jogalkotásnak is tekintettel kellett lennie. Aki csak egy kicsit is nyitott szemmel járt és jár a világban, az jól tudja, hány és hány, élettársi kapcsolatban élő pár bízott abban, hogy egyszer majd nem „büntetik” őket szabadon vállalt életformájuk miatt  És most, amikor a reményeik valóra válhatnak, miért kell azzal vádolni őket, hogy közös döntésük veszélyt jelent a családra, a felnövekvő gyermekek fejlődésére, s gyengíti a társadalom életerejét?

Amúgy pedig az a véleményem, semmilyen komoly érvvel sem lehet alátámasztani azt az álláspontot, amely egyes életformákat elítél, míg másokat mindenek fölött állónak mutat be. Ezért aztán nem is vagyok hajlandó elfogadni, hogy bárki is másodrendű állampolgárként kezeljen olyanokat, akik nem házasságban élnek, legyen szó akár szinglikről, akár élettársakról, vagy mondjuk gyermeküket egyedül nevelő apukákról és anyukákról. Márpedig – a jelek szerint – vannak, akik ezt a szemléletet szeretnék uralkodóvá tenni. És ha valaminek, ennek tényleg vannak veszélyei.

Ezek is érdekelhetik