Hírek

2007.11.24. 17:01

A nehezén már túl van az újszíves kisfiú

Egy somogyi faluban, Babócsán él az a kisfiú, akin gyerekek között elsőként végeztek szívátültetést Magyarországon. Balázs már otthon van. Az a vágya, hogy iskolába mehessen, hogy kapjon egy fényképezőgépet karácsonyra és hogy mielőbb tényleg olyan legyen az élete, mint a többi hétéves gyereké.

Fábos Erika

Babócsa egy kis somogyi falu a déli határszélen. A településen ugyanúgy telt el ez hét is, mint a többi. Csak Lőrinczéknek volt teljesen más, mint eddig bármelyik hét az életükben. Kedden este ugyanis hazahozta a mentő Balázst, a legkisebb gyermeküket. Azt a kisfiút, aki gyermekként elsőként kapott új szívet Magyarországon. A műtétet egy hónapja, a budapesti kardiológiai intézetben végezték el, sikerrel. A család azonban nem egy hónapja, hanem két éve várt erre a kedd estére.

– Csak itt kint, az előszobában beszélgethetünk – mondja Lőrincz Józsefné amikor beenged. – Mindent fertőtlenítenünk kell és senki idegen nem mehet még abba a helyiségbe, ahol Balázs tartózkodik, nehogy valami fertőzést elkapjon.
– Anya, ki az? – hallatszik egy gyerekhang, Balázsé, a házból.
– Egy újságíró – válaszolja az anyukája.
– Mondd neki, hogy menjen el ¬ kiabálja határozottan a kisfiú.
– Csak öt perc és megyek – mondom én, megnyugtatóan.
– Na jó, de mérem, és nem jöhet több újságíró – válaszolja a kisfiú morcosan.
– Nagyon unja már szegény – magyarázza az édesanyja. – A kórházban is egymást érték a kamerák és amióta hazajöttünk, itthon is. Én is belefáradtam már, de tartozom ennyivel azoknak az orvosoknak, akik Balázson segítettek. Ablonczy László doktor és a társai rengeteget küzdenek a kis betegekért és nagyon nagy dolog, hogy Magyarországon is el tudnak végezni szívtranszplantációt a gyerekeken.

Aztán csak mesél és mesél, könnyes szemekkel. Azt, hogy két éve májusban derült ki: kétszer akkora a gyerekük szíve, mint kellene. Egy kis fulladás miatt vitték orvoshoz, aztán minden nagyon gyorsan történt. A kaposvári kórházból már haza sem engedték a kisfiút. Azt mondták, életveszélyben van, másnap pedig már a Kardiológiai Intézetbe vitték. Tíz napig altatták, hogy kíméljék a szívét, majd egy nyolcórás műtét következett. Szívbillentyűt cseréltek az orvosok. Lőrinczné azóta csak a fia mellett tudott aludni és éjszaka többször felkelt, hogy hallja, dobog-e mellette Balázs szíve. A fiú, aki az első osztályban kitűnő tanuló volt és imádott focizni, meg bringázni, azóta csak kerekes székkel közlekedett.

Nem volt annyi erő sem a szívében, hogy mozogni tudjon. Aztán arról a napról is mesél, amikor szóltak, hogy találtak egy donort és a fia mellkasából kivették a szívét, hogy élhessen egy másikkal. Beszélgetés közben befut Tariné Gadanecz Katalin. Ő az ápolónő Babócsán. Két éve minden nap jön. Vérnyomást mér, pulzust számol, és segíteni próbál.
– Írtunk a doktornővel még egy levelet egy alapítványnak – mondja, miközben lehúzza a cipőjét és szájkendőt vesz. – Az elsőre semmi válasz nem érkezett.
– Minket sem kerestek, pedig milyen jó lenne!

Lőrincz Józsefné nem panaszkodik. Azt mondja, tíz testvér mellett nőtt fel, megszokta már a nélkülözést. Meg az összes gond együttvéve is semmiség ahhoz képest, hogy néhány hónapja még azért kellett imádkoznia, hogy ne vegye el tőle a Jóisten a kisfiát. Az elmúlt két évben azonban nemcsak a halállal kellett szembenézniük, hanem a hétköznapokkal is. A kisfiú ápolása még azt a kicsi tartalékot is felemésztette, ami a családnak volt. Ahhoz például, hogy Balázst hazaengedjék a kórházból, fel kellett újítaniuk a fürdőszobát és a kisfiú szobájában mosható bútorokat kellett vásárolni. Hitelt vettek fel, mert muszáj volt. Törleszteni kell. A kevésből.

– Háromezer forintba kerül egy palack fertőtlenítőszer, amiből szinte naponta elfogy egy, miközben 27 ezer forint a havi jövedelmem. Amióta Balázs beteg, gyesen vagyok vele és a férjem sem keres sokat. Közmunkás az önkormányzatnál. Szóval, nem tudom, hogy lesz. Két év után végre szeretnék egy igazi boldog karácsonyt Balázsnak, miközben ha nem tudjuk fizetni a kölcsönt, elveszíthetjük még a tetőt is a fejünk fölül. A gyerekemért persze mindent odaadnék, de a következő egy év még kritikus. Esténként már nemcsak azért imádkozom, hogy ne legyen semmi baj, hanem azért is, hogy legalább arra jusson, amire neki kell.
– Anya, letelt. Letelt az öt perc – kiabálja Balázs, jó egy óra múlva.
 – Elbúcsúzom, jó? Meg kell még csinálnom a petrezselymes krumplit a csirkéhez. Amióta hazajöttünk, mindennap a kedvencét főzöm.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!