Nagyon bírják a melót

E sorok írásakor még nem tudni, hogyan határoz az MSZP frakciója a miniszterelnök „tisztasági csomagjáról”, s azon belül is az összeférhetetlenséggel kapcsolatos javaslatról. Merthogy – érthető módon – talán ez okozta a legnagyobb felháborodást a szocialista képviselők körében, lévén sokan közülük polgármesterek (is), márpedig a kormányfő elképzelései szerint e két feladatot a közeli-távoli (?) jövőben nem láthatná el egyszerre senki sem. S bár a konkrét döntést – mint mondtam – még nem tudjuk, nagyon valószínűsíthető, hogy valami kompromisszumos megoldás születik, magyarán a Gyurcsány-féle pontok támogatásáért cserébe a honatya-polgármesterek haladékot kapnak majd (azt ugyanis nem hiszem, hogy a „funkcióhalmozás” megszüntetése örökre lekerülne a napirendről).

De hogy a dolog érdemi részéről is beszéljünk... Úgy vélem, nagyon nehéz korrekt, megalapozott véleményt mondani arról, vajon indokolt lenne-e a polgármesterség és az országgyűlési  képviselőség egyidejű ellátásának tilalma, hiszen nem csupán ennek szükségességét lehetne alátámasztani ezer érvvel, hanem az ellenkezőjét is. Ugye, egyfelől kétségkívül igaz, hogy a polgármesterek számos, a településükre nézve kedvező döntést (pénzt) képesek „kitaposni” (lobbi) a T. Házban, miként is az, hogy így a megszülető törvényekben egészen biztosan megjelennek az önkormányzati (helyi) érdekekek is. Másfelől viszont az is tény, hogy honatya legyen a talpán, aki mindkét helyen képes tökéletesen megfelelni, tudása legjavát adni (két ló, egy segg), hiszen az ember fizikai és szellemi teljesítőképességének – még ha egy politikusról is van szó -:)) – vannak határai. Bár a saját magukról alkotott vélemény szerint ők mindenütt és mindenkor a maximumot  nyújtják, azért azokra sem árt figyelni (nincsenek kevesen), akik ezt nem pontosan így látják.

Számomra egyébként inkább az az elemi erejű felzúdulás volt érdekes, ami az érintettekből a kormányfő terveinek hallatán előtört. Mindez kísértetiesen emlékeztetett arra az ellenállásra, amelyet a parlamenti pártok frakciói a képviselői javadalmazások esetleges megkurtítása ügyében produkáltak. A két eset nem volt minden tanulság nélküli, hiszen igazolta, amit korábban is sejtettünk: azt, hogy a politikai elit minden további nélkül képes az összefogásra, ha az érdekek képviseletéről van szó. Sajnos, a dolognak van egy szépséghibája. Nevezetesen, hogy ezt a nagy nekibuzdulást  főként akkor látjuk tőlük, ha a saját érdekeik védelméről van szó. Persze, ne legyünk rosszindulatúak. Az is lehet, hogy egyszerűen csak most gyakorolják, hogyan kell harcolni másokért.

(Nem azért mondom, de nyertem. Most érkezett a hír: az MSZP csak 2011-től vezetné be a főállású képviselőséget.)