Balta, fűrész, rasszizmus

Nem tudom, hogy mire gondolhatott az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) szóvivője, amikor elhatározta, hogy ő bizony megszólal a Fony határában agyonlőtt roma férfi ügyében, de egy biztos: a végeredmény jó nagy hülyeség lett. Ugye, a történetet (már legalábbis az eddig napvilágra került verziót) ismerjük. Ez hozzávetőlegesen arról szól, hogy természetvédelmi őrök az említett Borsod megyei település közelében motorosfűrész hangjára figyeltek fel. Amikor utánajártak a dolognak, kiderült, hogy két férfi éppen egy fa kivágásával foglalatoskodik. (Bár az első hírek szerint „fát gyűjtöttek”, azért az engedély nélküli „fagyűjtést” én inkább „lopás”-nak nevezném.). Miután az őrök felszólították őket, hogy hagyják abba a dolgot, az egyikük egy baltával rájuk támadt, s nem volt hajlandó meghátrálni a figyelmeztető lövés hatására sem. Ennek utána dördült(ek) el a halálos lövés(ek).

Ehhez képest az OCÖ-szóvivő – egyebek mellett – arról beszélt, hogy Magyarországon az utóbbi időben olyan hangulat uralkodott el, amely a konfliktusok fegyveres rendezését elfogadhatónak tartja, s hogy komoly veszélyeket jelent, ha bizonyos szervezetek tagjai nem csupán  baljós időket idéző ruházatban masírozgatnak, de lőgyakorlatokat is tartanak. Mert – mint mondta – „ki fegyvert vesz kezébe, az előbb-utóbb használni is fogja azt”, végül pedig feltette a kérdést: „...a gyilkosok nem kaptak-e politikai bátorítást a Magyar Gárda megalakulásától és a mögötte húzódó szélsőjobboldali szellemiségétől”.

Nos, velem is gyakran előfordul, hogy kihagy az agyam, csak én ilyenkor – ellentétben a szóvivővel – nem szoktam nyilatkozgatni, hanem csendben maradok. Mellesleg nem ártott volna, ha ő is így tesz, mert akkor legalább azt megússza, hogy köznevetség tárgya legyen. Persze, ha nem sajnálja a fáradságot egy kevéske gondolkodásra, valószínűleg maga is rájön néhány dologra. Így például arra, hogy Magyarországon bőven akadnak ténylegesen rasszista jelenségek, ezért fölösleges azokból is azt kreálni, amelyek nem azok. Meg arra, hogy a tragikus eseményeknek a világon semmi közük a fatolvajok származásához, valamint a Magyar Gárdához. És akkor még nem is érdeklődtem affelől, vajon milyen jogon titulál „gyilkos”-nak egy olyan embert, aki nem tett mást, mint mentette az életét.

A legszomorúbb az egészben az, hogy az ilyen megnyilatkozások nem egyszerűen szerencsétlenek, hanem kifejezetten károsak. Ráadásul éppen annak a ügynek ártanak, amelyet segíteni szeretnének.