Hírek

2007.04.09. 14:17

Öt esztendeje hunyt el Hofi Géza

Április 10-én immár öt éve annak, hogy egy különleges képességekkel megáldott művész távozott közülünk. A neve – ahogyan azt valaki találóan megjegyezte – nem egyszerű név volt, hanem fogalom. S persze, egyfajta védjegy. A minőségi, eredeti humoré, a szellemes szókimondásé.

Stanga István

Hofi Géza poénjain generációk nőttek fel. Önálló estjei hosszú-hosszú ideig futottak telt házakkal, kiszólásai szállóigékké váltak. Nélküle elképzelhetetlen volt a szilveszteri műsor akár a rádióban, akár a televízióban. Most, hogy a Magyar Televízió jóvoltából újra láthattuk őt néhány estén keresztül, ismét meggyőződhettünk arról, amit eddig is tudtunk: az igaz humor évek múltán is élvezhető, azaz semmit sem veszít frissességéből.

Hofi zseni volt. Ezt legfeljebb csak azok vitatták és vitatják, akik művészi kvalitások tekintetében hozzá képest sehol sem voltak, vannak. És persze, így észrevették őket is, rájuk is irányult némi figyelem. Hofi tehetségét amúgy nemigen merték megkérdőjelezni az ellenfelei sem. Ők a leggyakrabban azzal hozakodtak elő, hogy ez afféle plebejus humor, ami ráadásul segít békésen levezetni a hatalommal szembeni feszültséget. Sőt, mondták, csak addig megy el, ameddig engedik.

Nos, ezek a ma is hangoztatott állítások (vádak?) egyszerűen hülyeségek. Persze, hogy plebejus humor volt a Hofié, amennyiben a kisember szemszögéből nézte a történéseket, onnan kritizált. S hogy addig ment el, ameddig lehetett? Így van. S rajta kívül még néhányan elmentek addig. De csak néhányan. Mert a többség (főként pedig azok, akik ezt Hofi szemére vetik) addig is gyáva volt elmenni, ameddig ezt minden további nélkül megtehette volna.

S ha már itt tartunk... Hofi természetesen mindig arról a rendszerről mondott véleményt, amelyben éppen kénytelen volt élni. A Kádár-érában  arról, 1989 után meg amarról. Humora ráadásul azért időtálló, mert a célpontjai is örökéletűek voltak: az emberi butaság, a képmutatás, a hatalmi arrogancia.

Igaz, a rendszerváltás után egy darabig azt hittük (vagy talán reméltük?), hogy Hofinak alig marad témája. Aztán – figyelve az eseményeket és a közélet, a politika világának új szereplőit  – hamar megnyugodtunk. És ez a helyzet azóta sem változott. Azaz egy kicsit mégis... Nem, ne gondolják, hogy ütődöttekből lett kevesebb. Csak talán minket nehezebb megnevettetni. Bár, Hofinak még ez is sikerülne.

Ezek is érdekelhetik