Csúnyán kiforgattak az örökségemből

A végrendelet a jelek szerint érvényes – mondta el ügyvéd szakértőnk. Az örökhagyó nem volt elmebeteg, ezért beszámíthatatlan állapotra nem lehet hivatkozni. Ép tudattal döntött úgy, hogy róla nagyobb odaadással gondoskodó húga örökölje vagyonát. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lánytestvér gyakrabban látogatta a beteget, mint olvasónk.) Egyébiránt utólag nagyon nehéz bizonyítani, hogy a haldokló az aláírás pillanatában nem volt beszámítható.

A végrendelet megtámadható akkor is, ha készítésekor alaki hiba történt. A dokumentumhoz ugyanis szükség volt két tanúra. Nekik két körülményt kell igazolniuk. Az egyik: az örökhagyó az ő jelenlétükben tette a végintézkedést; a másik: tudta, hogy saját végakaratát írja alá. Ha a tanúk aláírása hiányzik, vagy bármelyikük a fentiek ellenkezőjét állítja, a bíróság a keresetnek helyt fog adni. (A tanúknak nem kell ismerniük a végrendelet tartalmát, de egyikük sem lehet azonos egyik örökössel sem.)

Mindamellett megelőzhetjük az ilyen helyzetet. Gondoskodjunk mi is beteg hozzátartozónkról – és ne elsősorban az örökség reményében. Ha nem így teszünk, azon se csodálkozzunk, hogy hálájával másvalaki felé fordult.

Köteles rész egyébként testvérnek nem jár, az csak az egyenes ági felmenőt, illetve leszármazottat illeti meg. A fenti bonyodalom abból is származik, hogy a halál, amely az élet lezárása, tehát része, ma sajnos tabutéma. Az emberek nem beszélnek róla, mire számíthat környezetük haláluk esetén. Környezetük pedig nem kérdez rá – mindezt félreértelmezett tapintatból.