Hírek

2007.04.04. 16:22

A Molnár megtette kötelességét...

Lemondott az egészségügyi miniszter. Molnár távozása valahol szükségszerű volt. Nehéz embernek tartották, afféle buldózernek. De egy épület elbontásához ez kell, nem gumikalapács.

Stanga István

Bekövetkezett az, amire a hívei (ha voltak ilyenek) számítottak, s amit az ellenfelei (ezekből szép számmal akadt) reméltek: lemondott Molnár Lajos egészségügyi miniszter.

 Ahogy az lenni szokott, a távozással kapcsolatos hivatalos kommüniké semmiféle támpontot nem ad az okokat és az időzítés illetően. Egyesek tudni vélik, hogy az egy vagy több biztosítós modell, pontosabban az ezzel összefüggő véleménykülöségek állnak a lemondás hátterében.. Mások meg nyilván arra gondolnak, nem lehet véletlen, hogy az SZDSZ egyik minisztere csupán négy nappal élte túl a párt új elnökének megválasztását. Megint mások egészségügyi okokkal magyarázzák a történteket. Hogy ezek a feltételezések helytállóak-e, avagy másról van szó, talán kiderül majd.

Bárki bármilyen dicstelenül is távozik posztjáról, a hivatalos nyilatkozatok természetesen az érdemekről, a jól elvégzett munkáról szólnak. Így van ez most is. Annyi különbséggel, hogy ez esetben talán nem minden alap nélküliek az elismerő szavak. Jómagam nem vagyok egészségügyi szakember, így hát ezt a területet – akárcsak rajtam kívül még néhány millióan ebben az országban – a beteg, a páciens oldaláról ismerem és nézem. Persze, hogy én is észrevettem, nem megy minden simán, gördülékenyen a változtatások végigvitele kapcsán. Számos félreértés, rossz döntés okozott és okoz nehézséget orvosoknak és betegeknek egyaránt. Egyszóval van némi káosz, dehát ez hozátartozik a dolog természetrajzához.

 Hogy az egészségügy már réges-régen megérett a reformokra, az szinte közhelyszámba menő megállapítás, amellyel mindenki egyétért. Elvben. Mert amikor cselekedni kell, akkor hirtelen senkinek sem lesz sürgős a dolog. Ha valahol érvényes volt az „ej, ráérünk arra még” szemlélet (Copiright Pató Pál), az éppen ez a terület volt. Molnár pedig belevágott. Megmozdította ezt a hihetetlen nagyságú monstrumot, elindított valamiféle mozgást, méghozzá olyan ellenszélben, amelyre aligha számított. (Vagy ha számított is, arra kevésbé, hogy éppen az orvostársadalomtól kapja a legnagyobb ütéseket.) Mindeközben támogatást alig-alig kapott, a külső szemlélőnek úgy tűnt, mintha Horváth Ágnes államtitkárral ketten vívnák harcukat mindenki ellen.

Nem vitatom, hogy a távozó tárcavezető nehéz ember. De a világot valahogy mindig az ilyenek vitték előbb. S persze, az is igaz, amit az egyik barátom mondott Molnár kapcsán. Hogy tudniillik sokszor valóban buldózer módjára viselkedett. De egy épület elbontásához (még ha roggyant is) ez kell, nem pedig gumikalapács.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!