Klímacsata Berlinben: egy maréknyi gázért

 Csütörtök este kezdődött az Európai Unió szokásos tavaszi csúcstalálkozója: a soros német elnökség most a gazdasági kérdések helyett a közös energiapolitika kialakítását állította középpontba – mindenekelőtt a klímaváltozással összefüggő kérdéseket. A tagállamoknak az értekezleten arról kell dönteniük, hogy 2020-ra legalább húsz százalékkal csökkentik a széndioxid-kibocsátást az 1990. évi szinthez viszonyítva.

Egy másik, az Európai Bizottság (EB) által tett javaslatot is megvitatnak: azt hogy 2020-ra a teljes energiaszükséglet 20 százalékát megújuló energiahordozókból nyerjék a tagállamok. Brüsszel kötelező, míg a tagállamok egy része felajánlható vállalást akar. Magyarország is az utóbbiakhoz tartozik természeti adottságaira hivatkozva. Az EB elnöke, José Manuel Barroso azonban a konkrét vállalást szeretné kicsikarni a tagországokból.

Mindkét szándékkal szembehelyezkednek azonban az unió egyes tagállamai és a zöld szervezetek. A volt kommunista blokk országai már jelenleg is jóval kevesebb üvegházgázt bocsátanak ki, mivel nagy állami iparvállalataik megszűntek. A megújuló energiaforrásokra történő átállásnál pedig a franciák szeretnék, ha a szél-, a víz-, a nap- és a biomassza erőművek mellé beszámítanák az atomerőművekből származó energiát is. Érvelésük szerint ugyanis az atomenergia nem bocsát ki üvegházgázokat a levegőbe, így gazdaságosabb alternatívát kínálhat a szén- és olajtüzelésű elavult erőművekkel szemben.

Hazánk nem ellenzi az elképzelést, miszerint csökkenteni kellene a széndioxid-kibocsátást, bár a Magyarország termelte évi 60 millió tonna üvegházgáz a közelébe sem jöhet például az Egyesült Államok által termelt 5,8 milliárd tonnának. Ráadásul az ország széndioxid-kibocsátása már most is 20 százalékkal kevesebb, mint 1990-ben, így ezt a kritériumot már most teljesítettük.