Boldog házasságot, püspök úr!

Miután XVI. Benedek pápa elfogadta Szabó Tamás tábori püspök lemondását, s miután hamar kiderült, miért is döntött így, vártam, hogy a magyar katolikus egyház vezetése majd csak mond valamit. Természetesen nem mondott, csak valami olyasfélét, hogy ez magánügy. Ez igaz, dehát az én felfogásom szerint például az abortusz is és az öngyilkosság is az, ott meg szó sincs szemérmes hallgatásról.

Szóval, vártam volna valami véleményt. Már csak azért is, mert a papi nőtlenség kérdése – még akkor is, ha a pápa éppen a minap szállt síkra a cölibátus fenntartása mellett –  mostanság mintha gyakrabban vetődne fel. Nem véletlen ez, ugyanis több országban jóval kevesebb pap szolgál, mint amennyire szükség lenne (sokak szerint éppen a nőtlenségi fogadalom okán), másfelől az elmúlt években egyre-másra rázták meg a katolikus világegyházat a szexuális jellegű botrányok (gyerekeket molesztáló, pedofil püspökök az USA-ban, stb.).

Nem mintha a véleményem bármit is számítana a Vatikánban, de ezen a területen (is) érdemes lenne reformokon gondolkodni. Ráadásul még nem is lenne Istentől elrugaszkodott dolog, hiszen a Bibliából semmiképpen nem vezethető le ez a nőtlenségi dolog. Ha jól emlékszem a történelmi tanulmányaimra, akkor a cölibátus intézményét VII. Gergely pápa szorgalmazta. Igaz, kötelezővé talán még ő sem tette, hanem valami olyasfélét fogalmazott meg egy enciklikában, hogy a hívek közösítsék ki a házasságban élő papokat. (Ja, meg később megvonta tőlük az egyházi jövedelmet.)

Ahogy én látom, Szabó Tamás nagy áldozatot hozott, s persze, nem kis bátorságról tett tanúbizonyságot. Ismerve a viszonyokat, bizonyára nem könnyen döntött úgy, ahogyan döntött. Ettől függetlenül (vagy éppen ezért) az én szememben valahogy olyan emberi ez az egész.

Bizonyára hallottak már VIII. Edward esetéről, aki az angol királyi trónról mondott le azért, hogy nőül vehessen egy polgári származású, ráadásul elvált nőt. Sokan akkor is azt hitték, ott a világ vége. S valójában mi történt? Semmi. Ahogy tudom, Nagy-Britannia és a királyság azóta is áll.